A 2026-os év madara Szlovákiában a TÚZOK

A 2026-os év madara Szlovákiában a TÚZOK.

TÚZOK

A túzok (Otis tarda; drop veľký) a madarak osztályának a túzokalakúak (Otidiformes) rendjébe a túzokfélék (Otitidae) családjába tartozó túzok Otis nem egyetlen faja; éppen ezért többnyire egyszerűen csak túzoknak nevezzük. A magyar természetvédelem egyik emblematikus faja. A Körös–Maros Nemzeti Park, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület címerállata, amelyet utóbbi 1986-ban és 2014-ben „Az év madarává” választott Magyarországon.

Idén nálunk is megkapta ezt a megtisztelő címet.

Az Év Madara kampány keretében az SOS/BirdLife Slovakia ornitológusai egy kiválasztott madárfajra hívják fel a figyelmet, amelynek tanulságos története van a természetvédelemmel kapcsolatban. A túzok Szlovákia egyik legritkább költőfaja. A múltban a túzok a szlovákiai alföldek nagy részén megtalálható volt. Jelenleg utolsó menedéke, a Sysľovské polia védett madárterület, amely a pozsonyi Járfalu, Oroszvár és Dunacsún (Jarovce, Rusovce és Čunovo) városrészek kataszterében található.

A túzok hatalmas termetű madár, a kakasok elérhetik akár 16 kg-os testtömeget is, a tyúkok jóval kisebbek. Mivel világszerte veszélyeztetett faj, a viszonylag erős hazai állomány megőrzése a faj egésze szempontjából is kiemelten fontos feladat. A hazai állomány az 1980-as években nagyon megfogyatkozott, de a célzott védelmi intézkedéseknek köszönhetően stabilizálódott. 1975-ben létrehozták a Dévaványai Túzokrezervátumot, ami elsősorban a mentett tojások keltetését, a csibék felnevelését és repatriálását szolgálja. A legfontosabb feladat azonban a túzok élőhelyeinek védelme, a költő- és dürgőhelyek zavartalanságának biztosítása. A túzok élőhelyein körültekintően kell megválasztani vetésszerkezetet, a gépi munkák idejét szabályozni kell, a fészkek helyének kijelölésével pedig védőzónát kell hagyni annak közvetlen környezetében.

Repcetáblákkal biztosítani kell, hogy a túzokok a téli időszakban se kezdjenek kóborlásba, hanem a védett területeken belül maradjanak. Megfelelő technológiával csökkenteni kell a vezetékekkel való ütközések miatti pusztulást. A környezetbarát és természetközeli gazdálkodási módokat támogatni kell, a gazdálkodókat is érdekeltté kell tenni a faj védelmében. A túzok a magyar vadászhagyomány egyik kuriózuma volt, szerencsére a vadásztársadalom felől sem nehezedik nyomás a természetvédelemre, a faj fokozottan védett státusza biztosított. A túzoknak kedvező tájhasználat sok más állat és növényfaj számára is hasznos.

Élőhelye, költése:

Az Eurázsiai sztyeppzóna nyílt, füves területeinek ritka, de jellegzetes madara, elterjedési területén belül felaprózódott, elszigetelt állományai alakultak ki. A füves puszták jelentették eredeti élőhelyét, de az extenzíven művelt mezőgazdasági területekhez is tudott alkalmazkodni. Tavasszal látványos dürgés közben alakulnak ki a párok. Az elmúlt évszázadok vadászatai során a kakasok jelentős részét lelőtték, ennek következtében a túzok poligámmá vált. Egyszerű fészke mindössze egy talajmélyedés, amit legtöbbször a mezőgazdasági kultúra és a gyep határán alakít ki. Fészekalja mindössze 1-3 tojásból áll. Ha a fészekalj megsemmisül, pótköltésbe kezdhet.

A csibék 25-28 nap alatt kelnek ki. A fiókák fészekhagyóak, az első időszakban a tyúk segíti táplálkozásukat, később teljesen önállóan keresik élelmüket. A túzok későn, 4-6 éves korában válik ivaréretté. Táplálékában állati és növényi eredetű elemek is találhatók, magvak, levelek, ízeltlábúak és kisemlősök is szerepelnek étlapján. Télen sokszor az őzekhez csapódik, a hó alól kikapart repcét, lucernát fogyasztja. A fiókák eleinte főleg rovarokat esznek, később egyre jelentősebb lesz zöldfogyasztásuk.