Koszorúzással emlékeznek meg Komáromban Zsolt Béla íróról, újságíróról születésének 120. évfordulóján.
A Bródy Sándor által felfedezett Zsolt Béla 1895-ben született Komáromban, és Budapesten hunyt el 1949. február 6-án. A Nyugat második nemzedékéhez tartozott. A vészkorszakot a Kasztner-vonat utasaként élte túl, ám a szintén zsidó származású felesége egész családját megölték. Az 1946-ban megjelent Kilenc koffer című, a nagyváradi gettóról szóló regénye az egyik első szépirodalmi mű a magyar holokausztról.
Zsolt Béla magyar–latin szakos tanárnak készült, de az első világháború miatt félbeszakította tanulmányait és bevonult katonának. Az orosz frontra vezényelték, ahol többször is megsebesült. A nagyváradi katonakórházban lábadozva írt verseit a helyi lapok közölték, első verseskötete is ott jelent meg 1916-ban. Fiatalon lett az Erdély című újság szerkesztője, a Nagyváradi Napló, a Nagyvárad és a Nagyváradi Estilap munkatársa, majd 25 évesen Budapestre költözött, ahol Bródy Sándor felfedezte benne az igazi újságírót.
Írásai harcosak voltak, hiszen baloldali érzelmű, szocialista világnézetű volt. Budapesten dolgozott a Magyar Hírlapnak, Az Ujságnak, majd A Toll című radikális irodalmi lapnak. 1939-től a zsidótörvények miatt nem folytathatta újságírói pályafutását, de továbbra is publikált; 1942-ben kiadta cikkei gyűjteményét az időközben Magyarországhoz visszatért Nagyváradon.
1943-ig tizenegy regénye, három novelláskötete és öt színdarabja jelent meg.
1942. július 16-án behívták munkaszolgálatra. Előbb Vácra, majd a megszállt Ukrajnába vezényelték, volt sírásó és kocsis is. 1943. október 30-án a kegyetlen bánásmódjáról hírhedt nagykátai munkaszolgálatos századhoz került. Innen úgy sikerült elkerülnie, hogy a honvédelmi miniszter személyes közbenjárására izgatás és rémhírterjesztés vádjával letartóztatták és elítélték, így börtönbe kellett vonulnia. A budapesti Margit körúti börtönből 1944 januárjában szabadult. Magyarország német megszállása után feleségével a nagyváradi gettóban kerestek menedéket. 1944 júliusában a Kasztner-vonattal Bergen-Belsenbe, majd Svájcba került. Ezalatt felesége egész családját megölték az előző házasságából származó lányával együtt.
A második világháború befejezése után, 1945 júliusában már betegen tért haza Magyarországra. Augusztusban a frissen alakult Magyar Radikális Párt tagja lett. Az 1945-ös helyhatósági választásokon bekerült a fővárosi törvényhatósági bizottságba, az 1945-ös országgyűlési választásokon azonban pártjával együtt csúnyán leszerepelt.
1946-ban megírta utolsó regényét, a Kilenc koffert, melyben a nagyváradi gettó életét írta le saját életén keresztül, 1947-ben pedig a Nemzeti Drogéria című színművét. Ekkoriban már folyamatosan betegeskedett, 1947-es írásainak, cikkeinek, műveinek többsége már szanatóriumban íródott.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
