130 éve e napon történt, hogy Hajós Alfréd úszó 100 méteres gyorsúszásban megszerezte az első magyar olimpiai aranyérmet.
Hogy aztán pár perccel később rögtön a másodikat is megszerezze.
A mindössze 18 éves „magyar delfin” a mindössze 11-13 fokos, hullámzó tengerben, a Pireuszi-öbölben diadalmaskodott, majd nem sokkal később az 1200 méteres számban is bajnok lett.
Az athéni olimpia úszóversenyeinek helyszíne a pireuszi Zea-öböl volt.
„Soha nem ismertem életemben a halálfélelmet, de most páni félelem fogott el. Rettegve úsztam, s megint nem láttam senkit az ellenfeleim közül. Egyedül voltam a tengeröböl mélyén, szinte nem is a versenyláz hajtott, hanem a kétségbeesés, az életösztön.”
Másnap a görög sajtóban a „magyar delfin” néven említették az úszóversenyek kétszeres győztesét. Az érmeket az április 16-i záróünnepségen maga a görög király adta át a győzteseknek. Az ezt követő ceremónián I. György király németül kérdezte Hajóstól:
„Hol tanult meg ilyen jól úszni?”
Hajós, bár előzőleg készült a protokolláris beszélgetésre, zavarba jött, és csak ennyit mondott:
„A vízben, felség” – nagy derültség fogadta.
Hajós Alfréd 1878. február 1-én született Guttmann Arnold néven. Apja a csehországi származású zsákhordó, Guttmann Jakab, anyja Löwy Rozália. Apja már 4 éves korában megtanította úszni a Dunán kialakított uszodában. Négy testvére mindegyike úszott, Hajós Henrik az 1906-os nem hivatalos olimpián váltóban szerzett aranyérmet. A sors fintora, hogy apjuk, Hajós Alfréd 13 éves korában a Dunába fulladva lelte halálát. Így Hajós korán árvasorba kerül.
A Markó utca Főreáliskolába járt. Saját elmondása szerint nyeszlett, félénk gyerek volt, nem szerette a testnevelés órákat. Egy alkalommal, amikor sikertelenül próbált felmászni a mászórúdra, tanára dr. Ottó József leszidta, hogy gyakoroljon sokat, csak akkor próbáljon újra felmászni, ha meg is tudja csinálni. Titokban minden nap magányosan gyakorolt a tornateremben. Pár hét múlva újra odaállt a rúdhoz, és mindenkinél előbb ért fel a tetejére. Innentől a testnevelés lett a kedvenc időtöltése. Úszóként első versenye a Dunauszoda 1892-es házi viadala volt, ahol junior győztesként diadalmaskodott.
Hajósnak az olimpia indulás miatt négy hétre el kellett kéredzkednie a Műegyetemtől. Tanára, Ilosvay Lajos szigorúan annyit mondott:
„Az ivás, a kártya, a tánc és a sport nem vezethet jóra! Most pedig elmehet.”
Hajós Alfréd az olimpiai bajnoki címekkel úszóként 18 évesen felért a csúcsra. Még elindult pár versenyen, de az 1896-os Magyar Úszóbajnokság után visszavonult az úszástól. De nem hagyott fel teljesen a sporttal, atlétaként is sikeres volt, az igazi szerelem azonban a labdarúgás lett élete hátralevő részében. Ott volt a magyar futball bölcsőjénél, majd a szövetségi kapitányi és az MLSZ alelnöki posztját is betöltötte.
Az egyetem elvégzése után pedig az ország elsőszámú sportépítésze lett.
Hajós Alfréd legjelentősebb sportlétesítménytervei az 1920-as években valósultak meg, amelyek közül kiemelhető a Millenáris átépítésével összefüggő munkája, és az életmű koronája a Nemzeti Sportuszoda. A „magyar sport Mekkájának” tekinthető a Zugló Istvánmező nevű városrészén álló Millenáris Sporttelep épülete. A Millenárist 1895-ben kezdték el építeni, az 1896-os Millenniumi kiállításon, a sportesemények helyszíne volt, amelyet 1896. május 14-én adtak át. Az épület a következő évtől a magyar labdarúgás és a kerékpársport központi helyszínévé vált.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
