3. Egy kis nosztalgia: „Adj, király, katonát!”
Ki ne emlékezne gyerekkorunk csoportos játékaira. A legnépszerűbb talán az „Adj, király, katonát” volt, emlékszem ezt kisikolásokként nagyon sokat játszottuk. A játék lényege, hogy két csapatot csinálni, és egymás kezét fogva álljanak egymással szembe a csapatok. Ezt akkor jó játszani, ha minél többen vagytok, éppen ezért a felnőttek is nyugodtan csatlakozhatnak. De 10 fő alatt nem érdemes játszani.
A sok nevetés garantált, és fejleszti a csapatban gondolkodás képességét.
Igazi tavaszi, szabadtéri, fiús játék, amely legalább 10, de akár 40 gyerekkel is játszható.
Játékszabály
A gyerekeket két csoportba osztjuk. Az egy csoportba tartozó gyerekek megfogják egymás kezét, és felsorakoznak a másik csoporttal szemben. A két csoport között 10-20 lépés legyen a távolság, a rendelkezésre álló hely szerint.
A játék elején az egyik csapat átkiabál a másiknak:
„Adj, király, katonát!”
A másik csapat így válaszol:
„Nem adunk!”
„Akkor szakítunk!”
„Szakíts ha bírsz!”
„Kit vársz?”
Itt a védekező csapat megnevez valakit a támadó csapatból.
A megnevezett gyerek nekifut az ellenség láncának. Amennyiben át tudta szakítani a kézfogást, akkor az átszakított játékosok közül az egyiket átviheti magával a saját csapatába. Amennyiben „fennakadt” a kézfogáson, akkor oda kell beállnia. A játék az eddig védekező csapat támadásával folytatódik.
A játék akkor ér véget, ha az egyik csapatban csak egy gyerek maradt. A játék során ügyeljünk arra, hogy ne történjen sérülés egyik csapatban sem.
A játék változatai:
A két csapatban választhatunk egy-egy királyt is. A játék során, ha az egyik csapat királyát meg tudja nyerni magának a másik csapat, akkor az a játék végét jelentheti.
A mondóka Borsod megyei változata (Forrás: Forrai K.gy. 1952.): „Adj, király, katonát, ha nem, pedig magad gyere át!”
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
