Vivat Benyovszky!

280 éve született gróf Benyovszky Móric magyar és lengyel főnemes, utazó, kalandor, emlékíró. A világ híres utazóinak és felfedezőinek nagyjai közé tartozik, aki 45 évig tartó rövid életútja során négy világrész több országának történetébe írta be a nevét, a távoli vidékeken tett utazásaival, földrajzi felfedezéseivel. Hátrahagyott emlékiratai nyomán számos irodalmi mű, regények, színdarabok és ezeknél jóval kevesebb tudományos mű született.

Benyovszky a Nyitra megyei Verbón született 1746-ban, Benyovszky Sándor lovassági tábornok és Révay Róza bárónő gyermekeként. A fiút már korán a bécsi hadiiskolába küldték és apja révén hadnagyi rangban, még szinte gyermekként vett részt a hétéves háborúban (1756–1763), majd Lengyelországba szökött. Távollétében rokonai megfosztották apai örökségétől, amit fegyverrel sem tudott visszaszerezni, sőt, Mária Terézia (ur. 1740–1780) még grófi címét is elvette tőle. Benyovszky lengyel földön telepedett le és részt vett az 1767-ben kirobbanó nemesi felkelésben a Bari Konföderáció oldalán. Miután a háborús vereség után orosz fogságba esett, Kijevbe, később Kazánba szállították, ahonnan először sikeresen megszökött, de Péterváron ismét a cári hatóságok kezére került.

Benyovszky ekkor már nem kerülhette el sorsát, 1769 novemberében gyalogszerrel Szibériába deportálták, a számára kijelölt Kamcsatka-félszigetet, az Orosz Birodalom legtávolabbi pontját egy év menetelés után érte el. Távol-keleti fogsága alatt a gróf leírást készített Bolsereckoj városáról és környékéről, miközben műveltségével megnyerte a helyi kormányzó bizalmát. Benyovszky a kegyet végül szabadulására használta fel, 1771 májusában elfoglalta az erődöt, és kiáltványt bocsátott ki fogolytársaival, melynek – Oroszországban ismeretlen – harciassága később Pugacsovot és a dekabristákat is megihlette.

A kiszabadult fegyenc társaival hajóra szállt, és elhagyta Szibériát, beutazta az Aleut és Kurill-szigetsort, végül Makaóra, majd 1772-ben Párizsba jutott. Benyovszky hamarosan francia szolgálatba állt és részt vett a madagaszkári expedícióban, XV. Lajos tiszteletére 1774-ben megalapította Louisbourg erődjét. Mivel emberséges vezetőnek bizonyult, a grófot 1776 októberében a malgas törzsek királyukká választották, ám a környező szigetek francia kormányzóival kialakult konfliktusok és a katonák közt pusztító járvány miatt végül visszatért Franciaországba. Benyovszky elkövetkező éveit azzal töltötte, hogy madagaszkári tervei megvalósításához anyagi forrást keresett, miután XVI. Lajos (ur. 1774–1791) elzárkózott támogatásától.

A Párizsban élő Benjamin Franklinnel kötött barátsága révén Benyovszky elsősorban a függetlenségi háborút vívó Egyesült Államokat próbálta megnyerni tervének – támaszpontot ígérve a britek ellen – majd 1783-ban II. József (ur. 1780–1790) bécsi udvarában, később pedig az angoloknál keresett védnököket királysága számára. 1785-ben aztán a gróf úgy döntött, saját erejéből szerzi vissza hatalmát, a malgas törzsek segítségével elfoglalta a francia telepeket és átvette az uralmat a szigeten.

Benyovszky régi ellenfele, a közeli Francia-sziget kormányzója 1786 tavaszán bosszúból támadást indított Madagaszkár ellen, és május 23-án döntő vereséget mért a gróf bennszülött csapataira. Az ütközet során maga Benyovszky Móric is életét vesztette, a négy kontinenst bejáró grófot később a róla elnevezett Mauritania erődje mellett temették el. Benyovszky kalandos útjai, szibériai szökése a 19. század során számos szerzőt megihletett, francia nyelvű kéziratai már halála után megjelentek. Magyar nyelvre Jókai Mór fordította le a gróf életrajzát, és később maga is írt egy regényt a világjáró Benyovszkyról. (Tarján M. Tamás, Rubicon online)

Kiemelt kép:

Gróf Benyovszky Móric első köztéri bronzszobra Európában (2022) • Benyovszky Móric gróf támogatásokból és polgári adakozásból felállított bronz portrészobrát Kocsis András Sándor készítette, a gránit emlékmű talapzata Holczer Antal műköves mester munkája.