A kokárda eredetileg a 18. századi francia forradalomhoz köthető, jelentése pedig a „cocarde”, szóból került a magyarba. A szótár szerint: a „coq „, – „a kakasból eredetezve az -arde képzővel, eredeti jelentése: „a bicorne kalap kakastollal vagy kiegyenesített kakastarra emlékeztető szalagokkal díszített fejdísze”. A kakastaréj franciául „crête” (de coque). A kokárda redős szövetből készült korong. A katonák fejdíszén viselve a Francia Köztársaság három színét jelenítette meg; a kék-fehér-piros színeket. Ennek a jelvénynek az eredete a francia forradalom kezdetére nyúlik vissza, 1789 júliusának első napjaiban fogadták el. A kokárda először zöld, majd piros és kék – Párizs város színei –, végül pedig fehér megjelenésű trikolor – a nemzet és/vagy a királyság jelképe.
Akkoriban főként politikai és katonai jelképként alkalmazták és jellemzően kalapra vagy a ruha oldalára tűzték.
Vasvári Pál, a „márciusi ifjak” egyik vezéralakja kokárdával díszítetten
Magyarországon a 19. század közepén, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején terjedt el a használata. A kokárdaviselés a forradalom egyik meghatározó alakjához, Petőfi Sándorhoz is köthető, ugyanis felesége, Szendrey Júlia készített számára egy piros-fehér-zöld színű kokárdát.
A császári csapatok bevonulása után azonban betiltották a magyar nemzeti jelképek, köztük a kokárda használatát is, hiszen a magyar nemzeti mozgalmat szimbolizálta. Napjainkban már semmiféle tilalom nem él viselése ellen, sőt, bátran és büszkén tűzhetjük fel szívünk fölé.
A Szolnok Televízió adásából
