A földtörténet korábbi időszakaiból fennmaradt ősmaradványok az evolúció közvetlen bizonyítékai. E leletek vizsgálatával, kutatásával foglalkozik az őslénytan (paleontológia) tudománya. Az ősmaradvány, más néven fosszília lehet egy élőlény fennmaradt része, testének lenyomata vagy életműködésének valamilyen jele. A nyugat-szibériai jégmezőkön talált mamuttetemek ezek szerint tehát jégben megőrződött ősmaradványok, fosszíliák.
A Készülj velem…biológia csatornát azért hozta létre egy középiskolai tanárnő, hogy a középiskolás diákjai vizsgákra való felkészülését segítse. Az egyik sorozat az evolúcióval foglalkozik. Ennek első része az Evolúciós folyamatok.
A földi bioszféra változatossága egy hosszú folyamat eredményeként alakult ki. Ebben a részben azokról az evolúciós folyamatokról lesz szó, amelyek szerepet játszottak a ma ismert fajok kialakulásában. A videót diákjaim számára készítettem, de remélem mások is használni tudják a felkészülésük során.
A leggyakoribb ősmaradványok az üledékes kőzetekben található kövületek. Az élőlények pusztulását követően a test lágy részei többnyire lebomlanak, és a szilárd vázból vagy a test más kemény, nehezen bomló részéből megkövesedett maradvány képződhet.
Értékes kövület lehet az egykor élt fenyők gyantájának megkövülésével létrejött gyantakő, ismertebb nevén a borostyán is, ha zárvány formájában valamilyen élőlény maradványát rejti. A kicsurgó gyantába legtöbbször kisebb ízeltlábúak, apró gerincesek, például gyíkok ragadtak. A gyanta borostyánná szilárdult, és belsejében sokszor meglepően jó állapotban konzerválódott a csapdába esett élőlény
Az ősmaradványok különös csoportját alkotják a nyomfosszíliák. Ezek nem egy élőlény testének megkövesedett maradványai, hanem életjelenségeinek termékei: megkövesedett ürülék, fennmaradt búvóhelyek, járatok, lábnyomok stb. A nyomfosszíliák értékelésével nagyon fontos adatokhoz juthatunk az egykori élőlény életmódjáról, táplálkozásáról, mozgásáról stb. A lábnyomokból például következtetni lehet az állat mozgásának jellegzetességeire és a testsúlyára is.
Az évmilliók során az üledékes kőzetekben rekedt fosszíliák egyre mélyebbre kerülnek, és a rájuk nehezedő nagy nyomás miatt jelentős részük megsemmisül, csak egy részük őrződik meg. Így minél távolabb megyünk a múltba, annál kevesebb a fennmaradt értékelhető lelet. Az ősmaradványok természetes úton a kőzetrétegek mozgásával vagy a fedőrétegek erózióját követően kerülhetnek napvilágra. Nagyon sok lelet származik a bányákból és a régészeti ásatásokból.
Az evolúció közvetett bizonyítékai
Az evolúció közvetett bizonyítékai közé sok tudományterület sokféle eredménye sorolható be. Minden élőlény sejtes szerveződésű, és a sejtek alapszabása (sejthártya, citoplazma, örökítő anyag) megegyezik. A sejtekben lezajló legfontosabb anyagcsereutak (erjedés, biológiai oxidáció, nukleinsav- és fehérjeszintézis) a legkülönbözőbb élőlénycsoportokban rendkívül hasonló módon mennek végbe. Feltűnő, hogy a fehérjék szintézisét meghatározó kódszótár az egész élővilágban univerzális: az örökítő anyag egyes bázishármasai ugyanannak az aminosavnak a beépülését határozzák meg minden élőlény sejtjeiben. Ez valamennyi élőlény közös származást támasztja alá. Ezért lényeges a DNS-vizsgálatok szerepe is az evolúció kutatásában. A különböző élőlények örökítő anyagának bázissorrendjét összehasonlítják, és az eredményekből következtetnek a ma élő fajok rokonságának mértékére. Az élőlények DNS-állományának eltérései alapozzák meg a testfelépítés és az egyedfejlődés eltéréseit is, amelyek már régóta vizsgálat tárgyát képezik és ezért elég jól ismertek.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
