Szavak ⬗ Jelek

A jelek azok a toldalékok, amelyek nem változtatják meg, csak valamilyen viszonyjelentés hozzáadásával módosítják a szó jelentését. A szó eredeti szófaja sem változik meg. Egy szóban több jel is előfordulhat. A jel előtt a szóban képző állhat, de utána már csak újabb jel vagy rag következhet.

A jel toldalékként új szót nem hoz létre, a szófajt nem változtatja meg, legfeljebb jelöli. Általában kapcsolatteremtő szerepük van a jeleknek. A szóalakot nem zárják le, állhatnak utánuk újabb jelek vagy ragok. Jelentésük jól körülírható viszonyjelentés: a jelek a nyelv szavainak összetartozását fejezik ki. (pl.: többes szám jele, birtokos személyjelek, birtoktöbbesítő jel, mód- és idő jelek)

Valamilyen viszonyjelentéssel (pl.: a mód, idő, hasonlítás, többség, birtoklás stb. jellegzetes viszonyító mozzanatával) módosítja a fogalmi jelentést, s rendszerint további jelek vagy ragok felvételét kívánja: (fiú)-é-(val), (mosakod)-t-(unk). Jel után – néhány kivételtől eltekintve – nem állhat képző. A szó jelentését, illetve mondatbeli szerepét a képzőnél és a ragnál csak kisebb mértékben módosító toldalék (pl.: a -k többesjel).

A jelek fajtái az igéhez járuló jelek (időjelek, módjelek), a főnév jelei és a melléknév jelei.

Az igéhez járuló jel:

A múlt idő jele: -t, -tt (ment, olvasott)
A feltételes mód jele: -na, -ne, -ná, -né (menne, olvasna)
A felszólító mód jele: -j (menj)

Az főnévhez járuló jel:

A többes szám jele: -k (házak, könyvek)
A birtokos személyjel:
- Egyes szám: -m / -d / -a -e, -ja, -je (házam, házad, háza)
- Többes szám: -nk, -unk, -ünk / -tok, -tek, -tök / -uk, -ük, -juk, -jük (házunk, házatok, házuk)
A birtokjel: -é (Jánosé, házé)
A birtoktöbbesítő jel: -i (Jánoséi, házéi)