Ki volt Moholy-Nagy László?

130 éve született Moholy-Nagy László fotográfus, festő, a Bauhaus egyik alapítója, a legismertebb magyar képzőművész. Ipari formatervezéssel és filmezéssel is foglalkozott. A művészeti gondolkodás, a képalkotási módszerek, a design, a művészeti oktatás megújítója.

Először jogot tanult Budapesten, majd a világháborúban szerzett sebesüléséből lábadozva kezdett rajzolni, s hamarosan csatlakozott Kassák Ma-köréhez. 1919 végén emigrált Bécsbe, onnan Berlinbe. Itt került sor első önálló kiállítására a Sturm Galériában, itt találkozott a konstruktivizmus képviselőivel; barátai közé tartozott El Liszickij, Raoul Hausmann, Hanna Höch is. 1922-ben Kassákkal szerkesztette a magyar és német nyelvű Új művészek könyvét. 1923-ban Walter Gropius felkérésére a Bauhaus fémműhelyének művészeti vezetője lett. E munka mellett grafikai mappákat, tipográfiai terveket készített és a Bauhaus könyvsorozatát szerkesztette. Fénykísérleteit fotóval, filmmel és háromdimenziós objektekkel folytatta. 1932-1934 között a párizsi Abstarction Création csoporttal állított ki. 1935-től Londonban élt, végül az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Tanított a chicagói Bauhausban, később saját iskolát alapított.

A magyar származású Moholy-Nagy László a huszadik századi művészet egyik legsokoldalúbb és legnagyobb hatású alkotója. Merész kísérletező, akit modern látásmódja és formanyelve az új látás legfontosabb elméleti és gyakorlati mesterévé tett. Most megmutatunk öt dolgot, amelyre pályafutása és fényképei tanítanak.

1. Keresd az újat!

„A fényképészet ellensége a konvenció, a »hogyan készítsük« rögzített szabályai. A fényképészet megváltása a kísérletezésben rejlik” – írta Moholy-Nagy a Látás mozgásban című könyvében. Szerinte a fotóművészetben az 1920-as évekig alapvetően a festészetet utánozták – ezen akart változtatni, és a fotográfia sajátos, kizárólag rá jellemző kifejezési módjait, lehetőségeit megtalálni. A fotogram, a kamera nélküli expozíció, a madártávlatból és a „féregszem nézet”-ből készített képek, a mikrofotográfia és a nagyítások, a dupla expozíció mind annak a nagy kísérletnek a részei voltak, amely az újfajta művészi lehetőségeket, a fotográfia médiumában rejlő eredetiséget kutatták. Az említett módszerek és eljárások ma már mind bevettek és ismertek, a fotografikus képalkotás azonban azóta is, és mind a mai napig tartogat új lehetőségeket.

2. Játékosság

„Mint fotós, csinálta a maga dolgát és jól csinálta. Egyszer itt Párizsban megkért arra, hogy fotózzak neki pár fotót a szobrairól. Mondtam neki, szívesen, de hát végül te magad is fotós vagy. Erre – de kedves volt – azt felelte: tudod, én csak játszom a fotóval, te vagy a fotográfus” – emlékezett vissza egy beszélgetésben Moholy-Nagyra André Kertész. Moholy-Nagy számára valóban játék (is) volt a fotográfia, de komoly fajta – ez elsősorban a fotogramjain, a kamera nélküli felvételein látszik, amelyeken a fény mintázatainak összjátékát örökítette meg.

3. Elmélet és gyakorlat

Bármilyen témát bármilyen módszerrel, technikával is fotózzunk, a fényképezés gyakorlata mögött implicit módon mindig meghúzódik valamilyen, magára a fotográfiára vonatkozó elmélet. Moholy-Nagyra jellemző, hogy tudatosan alkalmazta és ültette át a gyakorlatba a teóriát, a számára fontos elméleti alapvetéseket. A Festészet, fényképészet, film című könyvben az elméleti fejtegetései után amatőrök és neves fotóművészek képei, sajtófotók és tudományos képek, továbbá a saját fényképei, és az azokhoz fűzött rövid, a teoretikus részre visszautaló kommentárok segítségével mutatja be az elmélet és a gyakorlat termékeny oda-vissza hatását.

4. Inspirálódj a fotón túlról!

„Jómagam is sokat merítettem a fényképészeti tapasztalataimból festészetem javára, és megfordítva: a fényképészeti kísérleteim során felvetődő problémák megoldásához igen gyakran festményeim adtak ösztönzést” – írta Moholy-Nagy, aki a huszadik század egyik legsokoldalúbb művészeként a fotográfián és a festészeten túl a filmművészet, a design, a szobrászat, a tipográfia, a reklám és művészeti pedagógia területén is alkotott. A látszólag szerteágazó tevékenységek sokszor átfedték és segítették egymást, inspirálták a művészt.

5. Gondolkozz a jövőről!

Moholy-Nagy nem csak a múlttal és a hagyománnyal – és az azzal való szakítással – foglalkozott sokat, hanem a jövővel is. A Festészet, fényképészet, film könyv egyik fejezetének a címe A fényképészeti eljárás jövője, amelyben a médium jelenlegi helyzetét és lehetséges jövőjét tárgyalja, jóslatokba bocsátkozva: „…az objektív megjelenítés feladatát – amelyet mindeddig a festészet töltött be – az eszközeit tekintve egzaktul megszervezett fényképészet (film) veszi át”. Hogy mit gondolunk a jövőről, annak feladatairól és lehetőségeiről, azt is meghatározza, hogy a jelenben mit gondolunk fontosnak. Mindez pedig szorosan kapcsolódott a pedagógiai tevékenységéhez, hiszen, ahogy mondta, „a jövő analfabétája nem a könyvekben lesz tanulatlan, hanem a fotográfiában”.

Forrás: CapaBlog • 5 dolog, amit Moholy-Nagy Lászlótól tanulhatsz a fotográfiáról

MNB Értéktár – A Moholy-Nagy László gyűjtemény (2017)
A hat korai alkotást és 2253 dokumentumot (többek között fotókat, kiadványokat, leveleket, könyveket, forgatókönyveket, személyes iratokat) tartalmazó gyűjtemény Moholy-Nagy László életművét, szerteágazó alkotói és elméleti tevékenységét dolgozza fel. Ez a gyűjtemény a művész munkásságnak Magyarországon fellehető legfontosabb adattára. A kollekció Moholy-Nagy sokrétű életművének (képzőművész, fotográfus, filmes, szcenikus, designer, tanár, teoretikus) számos területét felöleli és dokumentálja. A gyűjteményben fellelhető alkotások kvalitása és a dokumentumok ritkasága miatt hiányt pótló anyag került a magyar állam tulajdonába a Magyar Nemzeti Bank Értéktár program segítségével.