Szécsi Antal, a historizmus épületszobrásza

Szécsi Antal (1856–1904) szobrászművész 170 éve látta meg a napvilágot. Rövid életútja alatt az akadémizmus hagyományait követve alkotta meg életművét, melynek legjelentősebb szeletét az épületszobrászat tette ki.

A szobrász Scheftsik Antal néven született Pesten, 1856. május 29-én. Nevét 1885-ben magyarosította Szécsire, pont abban az időszakban, amikor az Andrássy út 3. szám alatti, Czigler Győző által tervezett Saxlehner-palota (1884–1886) szobrászati díszítésén dolgozott – ahogy Tóth Enikő összefoglalójából megtudhatjuk..

Szécsi a szobrászatot Oppenheimer Ignác budapesti épületszobrász műhelyében kezdte kitanulni. 1878 és 1882 között a bécsi Képzőművészeti Akadémián Edmund von Hellmer tanítványaként szerzett akadémiai képesítést.

Megélhetését elsősorban az épületszobrászat biztosította, de ezen túl köztéri alkotások és portrészobrok is köthetőek a nevéhez. Építészeti kötődését, kapcsolatrendszerét erősítette, hogy 1893-tól a Műegyetemen mintázást tanított az építészhallgatóknak, s ugyanebben az évben bekerült a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagjai közé.

Épületszobrászati munkássága alapvetően Czigler Győző építész tervezői tevékenységével fonódott össze. A Saxlehner-palota első emeleti ablaksorát díszítő allegorikus szoborcsoporton kívül ő alkotta meg az Alkotmány utcai Kereskedelmi Akadémia (1884–1885) előtt álló kereskedelem és béke allegóriákat, az Országos Erdészeti Egyesület székháza bejárati oromzatának erdészeti és vadászati témájú szobordíszeit (1885–1886), a Luther utca 3. szám alatti Magyar Királyi Vasút- Posta- és Távírdai Tisztképző Tanfolyam épülete (1889–1890) egykori oromzati szobrait, valamint az Erzsébet körút és Rákóczi út sarkán álló Pesti Hazai Első Takarékpénztár palotája (1891–1892) hagymakupolájának a II. világháborúban elpusztult Hermész-szobrát.

Köztéri munkái közül érdemes kiemelni a Baross Gábor-szobrot (1898) a Keleti pályaudvar előtt, amelynek eredeti, a többszöri áthelyezések után is rekonstruált talapzatát Czigler irodavezetője, Dvořák Ede tervezte. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a Baross-szobor mellékalakjainak és a Hermész-szobornak modellje kora közismert atlétája, Réthy Menotti volt.

A korszakban építészeti feladatnak számított egy-egy míves síremlék megtervezése is, amely építészek és szobrászok együttműködését igényelte. A Czigler Győző által tervezett síremlékeken jellemzően Szécsi Antal örökítette meg az elhunyt portréját, így a Fiumei úti Sírkertben Stoczek József (1819–1890) síremlékén, Saxlehner András (1815–1889) 1950-es években elbontott egykori mauzóleumán, valamint a Veszprém megyei Békáson, Hollán Ernő (1824–1900) síremlékén.

Szécsi épületszobrászati munkái során más építészekkel is együttműködött. Dolgozott többek között Alpár Ignác herkulesfürdői Szapáry-fürdőháza (1883–1886), Balázs Ernő Ceglédi Takarékpénztára (1889–1890), Ybl Miklós Operaháza (1875–1884), valamint a Steindl Imre által tervezett Országház (1885–1904) szobrászati díszén.

Szécsi Antal munkássága jó példa arra, miként fonódott össze a historizmusban az építészet és a szobrászat, mint társművészetek. Az épületek homlokzatán nyugvó alakok mesélhetnek az épületek rendeltetéséről, az építtetők foglalkozásáról, világszemléletéről, s ahol fennmaradtak, napjainkig meghatározzák egy-egy épület képét és környezetét.