„Befogad és kitaszít a világ”

595 éve született François Villon (ejtsd: franszoá vijjon), eredeti nevén: François de Montcorbier (Párizs, 1431 vagy 1432 – eltűnt 1463-ban), a középkor végének, a reneszánsz virágkorának világszerte legismertebb, legnépszerűbb és legszubjektívebb francia költője.

A lírai költészet formai elemeit felhasználó, de témaválasztásában inkább a dolgok fonákját bemutató balladái és zsargonban írt versei hűen tükrözik magát a kort, a művelt költő hányatott, bűnös életét, mély vallásosságát. A későbbi romantikus szerzők benne látták az „elátkozott költők” előfutárát.

Mais quoy ! je fuyoië l’escolle Comme fait le mauvaiz enffant En escripvant cette parolle A peu que le cueur ne me fent!	De míg más ült az iskolában, Kerültem én, komisz gyerek… Míg ezt leírom: bánatában Szívem majd hogy meg nem reped.