Vélemény

A texasi kakas esete a kisebbségi oktatással

A bumm.sk osztotta meg kissé átdolgozva a blikk lent olvasható, valószínűleg gépi fordítással elferdített bulvárhírét – csak azok olvassák, akiknek nem kedves az életük… –, ennek apropóján született meg ez a cikk.

A történet lényege azonban nem a kakas, hanem az ISKOLABUSZ. Ez az iskolabusz, ami nálunk a mumus kategóriába tartozik és bűn még emlegetni is. Ugyanis, ha lesz iskolabusz, lesz optimalizációnak becézett iskolabezárás, és azt sok kis település még több, és még kisebb iskolája nem élné túl. Igen, NÁLUNK az iskola a kultúra és a magyarság megmaradásának egyetlen letéteményese sok településen. Ezért kell foggal körömmel ragaszkodni hozzá, hisz mást nem is tehetünk. Nem lehet a felnőttekre bízni a kultúra ápolását, hiszen ők már nem tudnak verset mondani, énekelni, színdarabban szerepelni…

A videón szereplő település valószínűleg nálunk simán elmenne tanyának, a busz pedig minden nap megérkezik, megáll a főúton, a bejáróból felveszi azt az egy szem gyereket, majd folytatja jól megtervezett útját az iskola felé. Délután ugyanezt elismétli, csak a másik irányban. Tegyük hozzá, hogy az iskolabuszt nem a szülők finanszírozzák, hanem hozzátartozik az iskolarendszerhez, mint a tornaterem és az óra kezdetét jelző csengő.

Ha háziállatokról beszélünk, akkor biztosan mindenki kutyára vagy macskára gondol. Pedig nem csak ők tudnak különleges helyet elfoglalni az ember szívében. És a hála sem marad el. Ahogy ennél a texasi kakasnál sem, aki igen szoros kapcsolatot alakított ki gazdájával, egy kislánnyal. Szívmelengető történet.

Holley Burns a 13 éves Savannah édesanyja, aki elmondta a történetet a The Dodo-nak.
Frog a kakas néhány évvel ezelőtt került a Burns családhoz a tanyára. Megérkezése után elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kislány és a kakas között különleges kapcsolat alakult ki.
„Ez a kakas nem ment, hanem mindig ugrált. Ezért is neveztük őt el Frog-nak (béka)”.
Frog hamar kiválasztotta legjobb barátját.
Mikor Savannah még kicsi volt, mindenhová vitte magával a kakast és közben tette a dolgát.
„Vitte magával a fürdőszobába is, mikor teregetett. Mikor elmosta az edényeket, letette a kakast maga mellé ő pedig türelmesen nézte, mit csinál a lány. – mesélte Holley a The Dodo-nak.
Frog mindig a lány közelében van, akkor is, ha Savannah csak pihen vagy éppen tv-néz.
Frog minden nap várja azt a pillanatot, amikor Savannah végre hazajön az iskolából. A kislányt az iskolabusz hozza haza, a kakas pedig szalad, hogy minél előbb láthassa barátját.
– Az is előfordul, hogy ha Savannah és testvére nem száll időben le a buszról, akkor a kakas felugrik a buszra. A mi buszsofőrünk igazán figyelmes, pontosan tudja, hogy figyelnie kell Frog-ra. Mindig megnézi, hogy a kakas elment-e már és csak akkor indítja a buszt – mondta Holley a The Dodo-nak. (blikk)

https://www.bumm.sk/percrol-percre/2020/12/15/a-kakas-minden-delutan-igy-varja-haza-kis-gazdijat

iskolabusz
A szín, ami kevés természetes fény mellett is jól látható, a színkódok: #FFD800 | RGB: 255, 216, 0 | CMYK: 1, 12, 100, 0

Miért sárgák az amerikai iskolabuszok?

Az iskolabuszokat használó gyerekek mintegy 70-szer biztonságosabban jutnak el az iskolába, mint akiket a szüleik saját autóval hoznak-visznek.
Kevés olyan ikonikus, azonnal felismerhető jármű létezik a világon, mint a sárga amerikai iskolabusz. Az idei tanévben a számítások szerint az amerikai iskolások 55 százaléka, mintegy 26 millió gyerek veszi igénybe a buszok szolgáltatásait, hogy eljusson az iskolába reggel, majd délután hazamenjen.

Azt viszont talán közülük is kevesen tudják, hogy mindennapos szállítási eszközeik alapvető kinézete 1939 óta változatlan, és hogy az időtálló forma és a jellegzetes szín mögött egy oktatási szakember áldozatos munkája áll.

Sok volt a baleset

Frank W. Cyr 1900-ban Nebraska államban született, és már 1930-ban írt doktori disszertációjában a vidéki iskolák problémáival foglalkozott. Nem véletlenül, hiszen ő is azon rengeteg amerikai kisiskolás közé tartozott gyermekkorában, akiknek naponta nagy távolságokat kellett megtenniük az iskoláig. Ezután tanárként, majd tanfelügyelőként hosszú ideig maga is ilyen iskolákban dolgozott, és az 1930-as évek végére egyre inkább foglalkoztatta az iskolások szállításának problémája.

A gond ugyanis nem csupán az utazással eltöltött idő volt, hanem az, hogy rengeteg baleset is érte a gyerekeket az úton. Cyr úgy gondolta, valamilyen egységesített közlekedési eszköz minden szempontból enyhíthetne a gondokon. Sikerült egy nagyobb összeget szereznie egy, a helyzet felmérését célzó tanulmányra, és az ország számos területét végigjárva látta, hogy a gondok valóban óriásiak: a gyerekek ilyen-olyan, változatos állapotú, márkájú és felépítésű buszok mellett teherautó-platókon, traktorok vontatta utánfutókon, lovaskocsikon mennek iskolába, sok kisebb-nagyobb balesetet szenvedve. Az oktatásügyi szakember arra jutott, hogy egy konferenciát hív össze, amelyen az érintett felek, azaz elsősorban az illetékes oktatásügyi vezetők, a buszgyártók, valamint közlekedésügyi szakemberek egyeztethetik össze igényeiket és elképzeléseiket.

Nemzeti színek és a sárga

A megbeszélésre 1939 szeptemberében került sor, és hétnapos vita után végül megszületett egy tervezet, amelyben egységesen 44 sztenderdet határoztak meg az iskolabuszokra. Ezek egy sor mechanikai paraméter mellett megszabták a járművek hosszát, magasságát, szélességét is, valamint meghatároztak egy egységesen alkalmazandó színt is. Utóbbiról folyt az egyik legkiélezettebb vita. Egyes körzetekben ugyanis a hazafias kék-fehér, esetleg kék-fehér-piros színeket használták, és ki is akartak tartani e mellett. A zászló színei gyakorlatilag álcázásként működtek. Jót akartak, a gyerekeket hazaszeretetre nevelni, de a buszok kevésbé látszódtak így. És nem hiszem, hogy túl nagy hatása lett volna a hazafiasságra – mondta Cyr később. Ő és a csapata azt a színt akarta kiválasztani, amelyik a legjobb láthatóságot biztosítja a járműveknek még rossz látási viszonyok között is.

Végül a sárga mellett döntöttek, de a pontos árnyalat meghatározásához 50 különböző sárgára festett lapot akasztottak ki a falra, és a választékot több körben szűkítve jutottak el végül ahhoz az enyhén narancsos, élénk árnyalathoz, amelyet National School Bus Chrome-nak neveztek el, és ma is az iskolabuszokra vonatkozó hivatalos ajánlás egyik eleme.

Hetvenszeres biztonság

A buszok paramétereit meghatározó szabványok persze többször változtak már 1939 óta, de a mögöttük álló gondolkodás ugyanaz maradt: az utasok védelme az elsődleges szempont. Az iskolabuszok rendszere számít az Egyesült Államok legnagyobb tömegközlekedési hálózatának, évente mégis csupán a halálos balesetek egy százaléka köthető a jellegzetes sárga járművekhez (és ezek is jellemzően a balesetben részt vevő másik járműben következnek be).

A közlekedési hatóságok számításai szerint az iskolabuszokat használó gyerekek mintegy 70-szer biztonságosabban jutnak el az iskolába, mint azok, akiket szüleik saját autóval hoznak-visznek. Manapság az alternatív hajtások esetleges bevezetéséről folyik a diskurzus, és ennek kapcsán az „iskolabusz-sárga” fluoreszkáló lime zöldre cserélése is felmerült, de valószínűbb, hogy az amerikai oktatás e jelképe még a repülő autók korában is megtartja majd a jellegzetes színét.

Ilyen, vagy ehhez hasonló ábrák segítségével oktatják a gyermekeket és a szülőket a biztonságos közlekedés keretein belül.

Az iskolabuszoknak is van menetrendje és fix útvonala. Ezek az egyes iskolák, vagy tankerületek hatáskörébe tartoznak. Minden tanév elején jelezheti a szülő, hogy gyermeke igénybe kívánja-e venni eme szolgáltatást, vagy sem. Ha nem, akkor vagy a szülő(k) viszik iskolába nap, mint nap, vagy pl. kerékpárral járnak be a tanulók a suliba. Egyes helyeken a használata teljesen ingyenes, máshol pedig egy jelképes éves díjért (pár tíz dollár) cserébe utazhat rajta a gyermek.

A gyermekek itt is bérlettel utaznak, amely a legfontosabb információt tartalmazza: fotó, név, iskola, osztály/évfolyam. Ez nem csak a tanév elején hasznos, hanem akár a későbbiekben is, amikor esetleg az adott útvonalra új sofőr kerül. Az alsó tagozatos tanulókat a szülők indítják reggelente, majd délután a sofőr nekik is “adja át”. Ha valami oknál fogva nincs ott a szülő, aki “levehetné” a gyermeket az iskolabuszról, akkor az iskolabusz visszaviszi őt az iskolába. Természetesen, a szülő bármikor érte mehet.

Az iskolabuszok természetesen a farmokra is kijárnak, nem csak a városhatáron belül szállítják a tanulókat. Ha diák nincs reggel kint az út szélén, vagy a kijelölt megállóban, akkor a busz nem feltétlen fogja őt megvárni. Ha elalszik, elkésik…

A hatóságok nagyon komolyan bírságolnak, ha egy figyelmetlen járművezető szabálytalanul előz, vagy kerül ki az út szélén villogó fényekkel és “nyitott” STOP táblával álló iskolabuszt.

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: