50 elszánt magyar nő

Neset Adrienn (NA): Vissza akartuk írni a magyar nőket a történelem- és irodalomkönyvekbe – a művészetekről nem is beszélve – ahonnan kimaradtak. Kitaláltuk, hogy kerítsük elő az elsőket, egyrészt tiszteletből, másrészt mert az ő úttörő szerepük nagyon fontos a mostani generációknak, nélkülük nem tartanánk még ott sem, ahol vagyunk. Fontos volt, hogy különböző társadalmi rétegekből keressünk történetet. Szempont volt, hogy érdekes és mesélhető legyen egy történet, ugyanis gyerekeknek készült a könyv – bár most a felnőttek is rákaptak.

Fodor Marcsi (FM): Fontosnak tartottuk, hogy minden korszak képviselve legyen, de egyik se domináljon. Változatos legyen a nők foglalkozása, pályaképe, ne csak egyféle utat mutassunk, mi az amivel ki lehet tűnni az mondjuk a sport vagy a tudomány. Mindenki találjon valakit, aki példaképet keres, megtalálja azt, akinek a pályájával azonosulni tud.

Ez a változatosság nemcsak a karrierjükben mutatkozik meg…

FM: Hanem bizony a családi állapotukban is! Kovácsi Margit keramikus például azt mondta, hogy ő soha nem akar férjet, gyereket, csak a munkájának él, és bezárkózott, mint egy remete. A másik véglet Ürge-Vorsatz Diána, aki Nobel-díjas klímakutató hét gyerekkel. De abban is nagy a különbség, hogy milyen támogatást kaptak a környezetüktől. Könyvünk kortárs szereplői mind elmondták, hogy a férjük, családjuk támogatása nélkül nem lennének ma ott, ahol vannak. De ilyen régen is volt.

Amikor elutazott háborúzni, akkor nem öccsére, hanem Erzsébetre bízta a kincstár és a kormányzás ügyeit. Az hogy valakit a férje szeret és támogat, nem teljesen modern dolog. De ha az ember nem ezt választja és nem akar gyerekeket vagy férjet, az is rendben van. Nem egy út létezik, hanem sokféle.

A személyes tapasztalatok alapján kisfiús családokban is olvassák, sőt kifejezettem szeretik ezeket a sztorikat.

FM: Semmi rossz nincs abban, ha egy kislány fiús történeteket hallgat, férfi hősökről, feltalálókról, királyokról olvas, miért ártana egy kisfiúnak, ha a női történeteket megismeri? Sok szempontból fontos, hogy a két nem megismerje egymást, ráadásul igyekeztünk nagyon jó sztorikat összerakni.

Menekült már égő hajóból és jegesmedvék elől. Ennél vagányabb dolog nem nagyon van – egy fiúnak sem.

NA: Mi nem kislányoknak szántuk a kötetet, hanem kisgyerekeknek. Ha egy kisfiú női hősökkel találkozik az eszmélése elején, akkor eszébe nem jut olyat mondani később, hogy neked ezt nem illik, te ezt úgy sem tudod, neked ez nem való – mert lány vagy! Jó lenne, ha ezeket sikerülne kikoptatni a közbeszédből. Legyen természetes, hogy nemcsak a férfiak képesek nagy dolgokra. Egy általános iskolás kislány nem találkozik nőalakokkal. Férfi tudósokról, írókról hall, férfiak vannak a történelemben, a zenében. Ha nem talál kapaszkodókat, könnyen elhiszi, hogy nincs is ilyen.

Fontos ennyire szétbontani ezeket a témákat nemek szerint?

FM: 8-10 éves korunk körül fontossá válik a saját nemünk, hogy mi mik vagyunk és mik lehetünk. Fontos, hogy ebben a korban olyan példákkal találkozzon az ember, amik nem behatárolják az ő nemének a lehetőségeit, hanem kinyitják. Igyekeztünk a könyvben ezért olyan utakat is mutatni a lányoknak, amikre korábban nem gondoltak. A kötetben az egyik kedvencem Illés Erzsébet, aki csillagász és űrkutató és akiről egy bolygót is elneveztek.

NA: Szerintem egyelőre igen. Még mindig, és gyakran előfordul, hogy kislányok és nagylányok vágyait, ambíciót letörik azért, mert „az nem lánynak való”. Az én kislányom egy ideig karmester akart lenni és ő is megkapta, hogy női karmester nincs is, de tudtam neki mutatni pár példát, hogy de van! Nem azt mondom, hogy a lányok is menjenek bányásznak, hanem ha valami végigvihető, vállalható, megvalósítható, akkor ne azon bukjon el, hogy mi való egy nőnek! Ha mindenki így gondolkozna, akkor nem lennének tanárnők, orvosnők, jogásznők, hanem mindenki otthon ülne és nevelné a gyereket.

Az 50 elszánt magyar nő című kötet alkotócsapata: Bertóthy Ágnes (illusztrátor) Neset Adrienn (író), Fodor Marcsi (író) és Rátkai Kornél (a portrékat készítő illusztrátor)