A mai szlovák helyesírás arról híres, hogy az összes latin betűvel író európai nyelv közül a szlovák használja a legtöbb betűt, szám szerint 46-ot. A szlovák ábécé rengeteg mellékjelet használ, és több speciális betűt is tartalmaz. Az Ľ/ľ és az Ĺ/ĺ (háčekos l és éles ékezetes l) olyan betűk, amelyek csak a szlovák nyelvben fordulnak elő, a Ď/ď és a Ť/ť pedig csak a csehben és a szlovákban, és ha a türkmének nem vették volna át az Ň/ň betűt az 1995-ös helyesírási reformjukban, akkor ez a betű is csak a csehben és a szlovákban létezne.
Érdekességek a szlovák nyelvről
A mäkčeňnak létezik egy érdekes vizuális megjelenési formája – általában a betű felett elhelyezkedő ék alakú jelről van szó (ˇ), de a ď, ť, ľ és Ľ betűk esetében máshogy jelenik meg – ilyenkor majdnem úgy néz ki, mint egy, a betű jobb oldalához csatolt aposztróf. Ez csak egy másik változat, ez a mellékjel továbbra is a háček, hiszen kézírásban mindig ugyanazt a jelet alkalmazzák. Mivel ezek a betűk csak a szlovák és a cseh nyelvben léteznek, ezért a fenti jelenséget a külföldiek többnyire nem ismerik, így ezt a jelet gyakran összetévesztik más mellékjelekkel, és gyakran különálló aposztrófot írnak helyette.
A kétjegyű mássalhangzók (ch, dz, dž) önnálló betűnek számítanak. Bár ezek a betűk elég „gyengék”, mivel függőleges írás esetén két helyet foglalnak el. A keresztrejtvényekben a ch általában egy helyet foglal, azonban ez a dz és a dž esetében változó. Nagybetűs változatuk két verzióban létezik: csupa nagybetűsként és felemásan – CH és Ch, DZ és Dz, DŽ és Dž, attól függően, hogy kis- vagy nagybetűvel folytatódik-e a szó.
Nyelvjárások
Közismert tény, hogy a szlovák és a cseh nyelv közel állnak egymáshoz. A két nyelv közötti kölcsönös érthetőséget az olasz-nápolyi, portugál-galíciai, norvég-svéd és más egymáshoz hasonlóan közel álló nyelvpárokhoz szokták hasonlítani. A két nyelv közötti távolság talán nagyobb, mint a szerb és a horvát, vagy az amerikai angol és a brit angol között, de kisebb, mint a német és a holland, vagy az orosz és az ukrán között. A lengyel nyelv is közel áll a szlovákhoz, de a köztük lévő különbségek nagyobbak, és a kölcsönös érthetőség is korlátozott.
Folytonosság figyelhető meg a nyelvjárások között a csehtől indulva a keleti szlovák nyelvjárásokig, valamint köztes nyelvjárásokkal a ruszin (lemkó) és a lengyel (goral) felé. Így a nyugati és keleti szláv nyelvek nyelvjárásait a kölcsönös érthetőség láncolata köti össze, ezért ezek az északi szláv nyelvjárás-kontinuum részének tekinthetők. Ha egy képzeletbeli utazó a legnyugatibb cseh városból (Ašból) elindulva minden faluban megállna, azt tapasztalná, hogy a helyi nyelvjárás egy kicsit mindig eltér az előző faluétól, de még mindig nagyon hasonlít rá. Ilyen módon az utazó elérhet egészen Vlagyivosztokig anélkül, hogy útközben egyértelmű nyelvi határral találkozott volna – azonban a legkeletebbi és a legnyugatabbi nyelvek nagyon eltérnek egymástól.
https://lingvo.info/hu/lingvopedia/slovak
