SZÖVEG NÉLKÜLI KÉPKÖNYVEK

A silent book műfajába azokat a könyveket soroljuk, amelyek kizárólag képek segítségével mondanak el egy történetet. Bár még nincs egységesen elfogadott magyar elnevezése, Révész Emese művészettörténész egy helyütt „szöveg nélküli képkönyvnek” nevezi ezt a műfajt. A cikk további részében mi is így hivatkozunk rá.

A szöveg nélküli képkönyv elnevezés pontosan körülírja ezt a nálunk még kevéssé ismert könyvfajtát. Révész Emese cikkében kitér arra, hogy a magyar kiadók véleménye szerint a hazai közönség nem szívesen vásárol szöveg nélküli könyvet, holott ez a műfaj ideális lenne a vizuális műveltség, a képzőművészeti és a művészettörténeti ismeretek bővítésére. Bár a nemzetközi trendek nagy hangsúlyt fektetnek a vizuális műveltség (visual literacy) fejlesztésére, idehaza a közoktatásban nem kap kellő figyelmet.

A képkönyvek felépítése, szöveg nélküli történetfűzése sokféle lehet. Egy vagy több kép is szerepelhet egy oldalon. Amennyiben több kép kerül egy oldalra, azokat általában képregényszerűen rendezik el. Ha egy kép van egy oldalon, az illusztráció rendszerint gazdagabb, részletesebb. A sok kis képből álló könyvek inkább az események ritmusára, időrendiségre helyezik a hangsúlyt. Egy kép az adott történet egy kimerevített pillanatát ábrázolja, amelyen rendszerint sok szereplő látható egyszerre, különböző helyzetekben. Ugyanakkor egy kép több pillanatot is ábrázolhat egyidejűleg, például egy szereplő mozgásának több fázisát.

Teljesen szöveg nélküli képkönyvek valójában nincsenek, hiszen minden dokumentumnak van címe, impresszuma, esetleg fülszövege, amelyek meghatározóak lehetnek az adott mű felfedezése, olvasása esetén. A könyvben szereplő képeken is lehetnek hosszabb-rövidebb szavak, feliratok mint például „buszmegálló”, vagy egy-egy szereplő neve.