Kitekintő

Kis oktatási gender-határozó

Nagyon tanulságos cikk jelent meg a portfolio portálon Gender-tények: fiúk és lányok az iskolában és azon túl címmel a társadalmi nem értelmezéséről és az oktatásban is észrevehető hatásairól.
Érdemes elolvasni.

 

Mindenekelőtt tisztáznunk kell néhány szó jelentését. A magyar nyelv nem ismeri az angolban használt “sex” és “gender” közötti megkülönböztetést, ezért jelzős szerkezetekkel operálunk: biológiai és társadalmi nemről beszélünk. A biológiai nem a reprodukcióban játszott szerephez kapcsolódó fogalom, a társadalmi nem pedig a társadalmilag meghatározott szerepelvárásokra, illetve az ezekből fakadó különbségekre és egyenlőtlenségekre vonatkozó fogalom.

Azt az archaikus, tudománytalan és ma már elég nevetséges megközelítést, mely szerint a férfi és női társadalmi szerepek egyértelműen biológiai különbségekre vezethetők vissza, nyugodtan elvethetjük. (Alapjuk az, hogy a gyerekszülés képességét egy kissé buta rövidre zárás segítségével kiterjesztjük minden gyerekekkel és háztartással kapcsolatos tevékenységre.) A biológiai és társadalmi nem szétválasztásának tehát egyértelműen van értelme.

A “gender-idelógia” elleni keresztes hadjárat a társadalmi nemek problémájába belerejti a többségétől eltérő szexuális orientációk és nemi identitások kérdését („az anya nő, az apa férfi”), de az LMBTQ csoportok egyenjogúságának kérdésével most nem foglalkozom. Ami itt fontos: a nemek közötti egyenlőtlenségek kérdése részben emberi jogi kérdés, részben azonban társadalmi esélyegyenlőségi probléma, amelyről kell, hogy legyen mondanivalója a pedagógiának és az oktatáspolitikának is.

Nemek közötti oktatási egyenlőtlenségek

Csakúgy, mint a szociális státusz, az etnikai-nyelvi háttér vagy a lakóhely, a nem egyike azon társadalmi dimenzióknak, melyek mentén oktatási egyenlőtlenségek alakulnak ki. Amikor eltérő helyzetű társadalmi csoportok közötti oktatási egyenlőtlenségekről van szó, először mindig azt figyeljük, hogy e csoportok között kimutathatók-e oktatási eredményekben kimutatható (oktatási részvételre és tanulási eredményekre vonatkozó) szakadékok. Ha csak ezeket, a fiúk és lányok közötti teljesítménykülönbségekről szóló adatokat nézzük, azt látjuk, hogy

NEM A LÁNYOK, HANEM A FIÚK OKTATÁSI SIKERESSÉGÉVEL VAN BAJ.

Évismétlők és a tankötelezettség után lemorzsolódók, vagy a korai iskolaelhagyók arányában nincs jelentős különbség fiúk és lányok között. Tanulási pályák tekintetében viszont a különbség óriási: 2017-ben a fiúk csupán 27 százaléka, míg a lányok 41 százaléka tanult tovább gimnáziumban. A PISA vizsgálatok – mint minden más tanulói teljesítménymérés is – két évtizede minden országban, így Magyarországon is szívósan továbbélő komoly különbségeket mutatnak a 15 éves lányok javára a szövegértési kompetenciák tekintetében, a fiúk előnye viszont matematika és természettudományos kompetenciák terén általában a statisztikai hibahatáron belül mozog. Ahogy a magyar kompetenciamérés adatai bizonyítják, ezek a teljesítménykülönbségek természetesen sokkal korábban alakulnak ki, például a szövegértési kompetenciák fejlődésében hatodikban már sokkal több a kudarcot valló fiú.

A magyar közoktatásban jelenleg szinte minden tanuló mélyen a saját lehetőségei alatt teljesít, de a fiúk különösen.

A LÁNYOK ISKOLAI SIKERESSÉG TEKINTETÉBEN KIMUTATHATÓ RELATÍV ELŐNYE A MUNKAPIACRA KILÉPVE VISZONT VISSZÁJÁRA FORDUL:

a 20-24 éves korcsoportban a nem dolgozó és nem is tanuló fiatalok aránya 2018-ban a nők között kétszer akkora volt, mint a férfiak között.

Tovább…

A cikket a portfolion olvashatják végig.

Forrás:

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: