Biológia Tanuljunk

Távoktatás – Biológia, 6. o. – A gerinces állatok felépítése

 

A gerinces állatok

Az első gerinces állatok a földtörténet óidejében, mintegy 450 millió évvel ezelőtt alakultak ki a tengerekben.

A gerinchúrosokkal közös vonásuk a csőidegrendszer, a béleredetű légzőszerv, valamint az embrionális fejlődés során megjelenő gerinchúr. Ezek a tulajdonságok bizonyítják a gerinchúrosok és a ger incesek származási kapcsolatát. A gerincesek légzőszerve kopoltyú vagy tüdő. Mindkét típusú légzőszerv az előbélből alakul ki az állat egyedfejlődése során. A gerincesek törzsébe tartozik a porcos halak, a sugarasúszójú halak, a bojtosúszós halak, a kétéltűek, a hüllők, a madarak és az emlősök osztálya.

Gerincesek vázrendszere

gerincesek belső vázát a rugalmas porc- és a sokkal keményebb csontszövet alkotja. A porcos-csontos belső váz tengelye a gerincoszlop, amely az állatok egyedfejlődése során felváltja a gerinchúrt. A gerincoszlop csigolyákból áll. Az egymás után sorakozó csigolyák lyukai összességükben hosszú „alagutat” alkotnak, ez a gerinccsatorna. Benne jól védett helyen húzódik a központi idegrendszerhez tartozó gerincvelő. A gerincoszlophoz kapcsolódik a váz többi része. A gerincesek váza három tájékra, a fejvázra, a törzsvázra és a végtagok vázára tagolódik.

A fej váz a, a koponya két részből áll. Az agykoponya körülveszi, védi az agyvelőt. Az arckoponya az arctájék belső vázát alkotja.

A törzs vázát a gerincoszlop, a bordák és a mellcsont (más néven szegycsont) hozza létre. A hüllőknek, a madaraknak és az emlősöknek zárt mellkasuk van, mert a bordák a háti oldalon a gerincoszlophoz, a hasi oldalon pedig a mellcsonthoz kapcsolódnak.

A gerinces állatok többségének két pár végtagja van. A végtagok belső vázát a függesztőövek csontjai kapcsolják a törzsvázhoz. A mellső végtagok függesztőöve a vállöv, a hátsó végtagoké pedig a medenceöv.

A gerincesek vázizmai

A csontok mozgatható összekapcsolódása az ízület. A csontokat a hozzájuk rögzülő izmok mozgatják. A gerincesek izmait a gyors összehúzódásra képes harántcsíkolt izomszövet építi fel. A végt agokat ellentétes működésű hajlító és feszítő izmok mozgatják. Amikor az egyik izomcsoport megfeszül, a másik elernyed, így egymás működését nem gátolják.

A mozgási szervrendszert tehát a belső váz és a hozzá kívülről csatlakozó izmok alkotják.

A gerincesek kültakarója

A gerinces állatok testét kívülről bőr borítja. A bőr három rétegű, kívülről befelé haladva a hámszövet, az irha és a bőralja alkotja. A felületet borító hámszövet mindig többrétegű, ami véd a sérülések ellen. A szárazföldi gerincesek (kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök) bőrének hámja elszarusodik. A szaruréteg elsődleges szerepe a kiszáradás elleni védelem. A bőr színét a legtöbb gerinces állatcsoportnál az irhában levő pigmentsejtek festékanyagai adják. A bőrben különféle mirigyek fordulhatnak elő (pl. nyálka-, verejték, faggyúmirigyek).

A gerincesek táplálkozása

A gerincesek tápcsatornája elő-, közép- és utóbélre tagolódik. Az előbél részei a szájüreg, a garat, a nyelőcső és a gyomor, feladata a táplálék aprítása, puhítása. Az Gerinces állat belső szerveiGerinces állat belső szerveielőbél utolsó szakasza, a gyomor ideiglenesen tárolja és a középbélbe adagolja a táplálékot. A középbélben a tápanyagok emésztése és felszívása zajlik. Ide ömlik két nagy emésztőmirigy váladéka. A máj epét, a hasnyálmirigy pedig hasnyálat termel. Mindkét emésztőnedv a szerves tápanyagok emésztésében játszik szerepet. Az utóbél feladata a víz és más szervetlen vegyületek felszívása, illetve az emészthetetlen salakanyagok kiürítése a végbélnyíláson keresztül.

Gerincesek keringése és kiválasztása

Valamennyi gerinces állatnak zárt keringési rendszere van, amelyben vér áramlik. A vér sajátos kötőszövet, amelynek folyékony sejt közötti állománya a vérplazma. A vérben többféle sejt található. A vörösvérsejtek szállítják a légzési gázokat. Hemoglobint tartalmaznak, ez adja a vér piros színét. A fehérvérsejtek a kórokozóktól, az idegen anyagoktól védik a szervezetet. A vérlemezkék az erek sérülésénél a véralvadásban játszanak szerepet.

Az anyagcsere-folyamatok során keletkező fölösleges és káros anyagok a vérplazmába kerülnek. Ezek egy részének eltávolítása a kiválasztószerv feladata. A gerincesek kiválasztószerve a páros vese, amelyből a kiválasztott anyagok oldata, a vizelet a húgyvezetéken át távozik.

Gerincesek idegrendszere

A gerinchúrosokhoz hasonlóan, a gerinces állatoknak is csőidegrendszerük van, vagyis idegrendszerük egy hátoldali csőszerű képződményből, a velőcsőből fejlődik. Az embrionális fejlődés során elkülönülő velőcső fala nagymértékben megvastagszik. A cső ürege megmarad: az agyban kamrák alakjában, a gerincvelő hosszában pedig vékony kis csatornaként. Az üregrendszert agy-gerincvelői folyadék tölti ki.

Az agy és a gerincvelő alkotja a központi idegrendszert. Innen erednek az idegek, amelyek id egsejtek nyúlványait foglalják magukban. Az idegek, amelyek minden szervhez eljutnak, a környéki idegrendszert alkotják. Így rajtuk keresztül a központi idegrendszer az egész szervezet működését összehangoltan szabályozza. A környéki idegrendszerben kisebb idegsejtcsoportok, dúcok is vannak.

Gerincesek érzékelése

A külvilágból érkező ingerek felfogását az érzékszervek végzik. Valamennyi gerinces állatnak hasonló felépítésű hólyagszeme van. A szembe érkező fénysugarak megtörnek a szaruhártya, majd a szemlencse felületén, és a fényérzékeny sejteket tartalmazó ideghártyára vetülnek. Az érzéksejtek veszik fe l a fényingert, és innen jut tovább az ingerület a központi idegrendszer felé.

Nagymértékben hasonlít egymáshoz a különböző gerinces állatok egyensúlyozó érzékszerve is. Kémiai érzékelésük (szaglás-ízérzékelés) és bőrérzékelésük is rokon vonásokat mutat. Ezeket a szerveket és működéseket az emberi test felépítésével kapcsolatban ismerhetjük meg.

Gerincesek szaporodása és egyedfejlődése

A gerincesek szaporodása és egyedfejlődése változatos. Kivétel nélkül, mindannyian váltivarú állatok. A páros here termeli a hím ivarsejteket, a spermiumokat. Ezeket az ondóvezeték továbbítja. A női ivarsejtek termelésének helye a páros petefészek. A petesejtek továbbítására a petevezeték szolgál.

A halak és a kétéltűek között elterjedt a külső megtermékenyítés és az átalakulásos fejlődés, a magasabb rendű gerincesek azonban belső megtermékenyítésűek és közvetlen egyedfejlődésűek.

%d bloggers like this: