Harmonikus rezgőmozgásnak nevezzük a két szélsőérték között, szinuszos periodicitással végzett mozgást. Szemléletesen, ha egy rugóhoz rögzített testet kitérítünk nyugalmi helyzetéből és magára hagyjuk, a test két a szélső helyzet között periodikusan ismétlődő mozgást végez majd. (Itt a testet pontszerűnek tekintjük, és csak kis mértékben térítjük ki nyugalmi helyzetéből, így nem okozunk maradandó alakváltozást a rugóban. A mozgás leírása során a külső erők hatását (pl. közegellenállás) elhanyagoljuk.)
Ha egy rugóra függesztett test rezgését vizsgáljuk, és azonos időközönként megfigyeljük a kitérést, akkor azt tapasztaljuk, hogy a kitérés az idő szinuszos függvénye lesz.
Az olyan rezgőmozgást, ahol teljesül, hogy a kitérés az idő szinuszos függvénye harmonikus rezgőmozgásnak nevezzük. Ha az egyenletes körmozgást végző test mozgását a síkjából vizsgáljuk, akkor egy olyan rezgőmozgást látunk, ahol a kitérés az időnek szinuszos függvénye.
Referencia körnek nevezzük annak az egyenletes körmozgást végző testnek a pályáját, amelynek sugara megegyezik a vizsgált rezgőmozgás amplitúdójával, fordulatszáma a rezgőmozgás frekvenciájával.
Hullámvisszaverődés, hullámtörés: ha egy hullám két különböző rugalmas közeg határfelületére érkezik, akkor egyrészt visszaverődik megváltoztatva terjedési irányát, másrészt, pedig átlépi a választófelületet megváltoztatva hullámhosszát (a terjedési sebesség változása miatt). Ilyenkor, ha a beeső hullám terjedési iránya nem merőleges a határfelületre, akkor megváltozik a terjedési iránya is. Ha a második közeg rugalmas szempontból sűrűbb, mint az első (v2<v1) akkor a hullám a „merőlegeshez törik”, ellenkező esetben (v2>v1) a „merőlegestől törik”. Ennél a második esetnél túl nagy beesési szög esetén megtörténhet, hogy a hullám már nem lépi át a határfelületet, tehát a törés jelensége nem lép fel. Ilyenkor teljes visszaverődésről beszélünk.
