Természetismeret Űrkutatás

Főzzünk üstököst!

Az üstökösök a csillagos égbolt leglátványosabb jelenségei. Ezek a furcsa, hirtelen feltűnő, alakjukat és helyüket napról napra változtató égitestek évezredekig tartották rettegésben az egyszerű embereket és okoztak fejtörést a tudósoknak. Ma már tudjuk, hogy az üstökösök a Naprendszer távoli vidékeiről, a bolygókon túlról érkeznek hozzánk. Magjuk mindössze néhány km átmérőjű, amely jeget és port tartalmaz. A távolban ez a jég fagyott állapotban van, ám a Nap felé közeledve, az óriásbolygók térségében a napsugárzás hatására szublimálni kezd. A felszabaduló gáz és a kiszabaduló porszemcsék hatalmas, több százezer km átmérőjű, ám rendkívül ritka felhőt képeznek a mag körül (kóma). Ez az üstökös feje, amelyből a Naphoz közeledve egyre több anyag sodródik le. Kialakul a csóva, amely a napszél hatására mindig a Nappal ellentétes irányba mutat, hossza pedig elérheti a 100 millió km-t.

Az üstökösök a csillagos égbolt leglátványosabb jelenségei.
Az üstökösök a csillagos égbolt leglátványosabb jelenségei.

A legfényesebb kométáknál két, különböző színű és megjelenésű csóva figyelhető meg. A kék színű, vékony szálakból álló csóva a kiszabadult gázból létrejövő ionokat tartalmazza, a sárgás, szétterülő pedig a porszemeket – nevük ioncsóva, ill. porcsóva. A Hale-Bopp-üstökös ion- és porcsóvája is rendkívül látványos volt 1997-es perihéliuma idején. Magja a becslések szerint aránylag nagy, kb. 40 km. Pályasíkja éppen merőleges az ekliptikára. Szép volt 1996-ban a Hyakutake-üstökös, valamint az Ikeya-Zhang-üstökös 2002-ben. A McNaught-üstökös 2007 elején tőlünk is látszott, utána csak a déli féltekén volt megfigyelhető sörényszerű csóvája.

Sok napközelség után az üstökös magjának anyaga csökken, a felszín közelében egyre kevesebb a jég, több a por. Az „öreg” üstökös hasonlít a kisbolygókra. A kis méretük miatt a vizsgálatukat közelről, űrszondákkal lehet legsikeresebben elvégezni.

A 76 éves keringési periódusú Halley-üstökös 10 km méretű magjáról a Giotto nevű űrszonda 1986-ban közelképeket készített. A Deep Space 1 szonda a Borrelly-üstökös magja (8x4x4 km) mellett haladt el 2001-ben.

Az üstökösöket pályájuk alapján két csoportba soroljuk. A rövid periódusúak a Kuiper-övből érkeznek, kezdeti keringési idejük néhány 100 év, amely bolygók közelében való elhaladáskor akár 3-4 évre is lecsökkenhet. A hosszú periódusú kométák a Kuiper-övnél is távolabb, a Naprendszer végvidékeit kijelölő Oort-felhőből érkeznek, kezdeti keringési periódusuk pedig több millió év is lehet.

Az üstökösöknek a csillagokhoz viszonyított elmozdulásából kiszámolható a pályája, a pályaelemei. Amikor a pálya lapultsága (excentricitása) a hibahatáron belül 1, akkor parabolikus az üstökös, el is távozhat a Naprendszerből a csillagközi térbe.

A napsugárzás keltette anyagkiáramlás és a bolygók gravitációs hatása miatt az üstökösök néha több darabra hullanak. Ilyenkor jönnek létre az üstököscsaládok, melyek közül a legismertebb a napsúroló üstökösök csoportja. Ezek az égitestek néhány 100 ezer km-re megközelítik a Nap felszínét, ami erős anyagkidobódást, így nagy fényességet eredményez.

%d bloggers like this: