Miki, Miki, Mikulás

Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először a XIX. század végén, valószínűleg függetlenül a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével. Mikulás napja a gyerekek egyik kedvenc ünnepe, a karácsony közeledtét jelzi. Hozzon Nektek sok szép ajándékot!

Télapóka

Télapóka juj, juj, juj,
az arcunkba havat fúj!
Szakállából szerteszét
rázza a sok hópihét.

Nem baj, nem baj,
ez a jó,
rázd a havat, Télapó!

Miki, Miki, Mikulás

Miki, Miki, Mikulás,
Nem szereti a gulyást,
Mert a gulyás, paprikás,
Miki, Miki, Mikulás.

Hull a pelyhes

Hull a pelyhes fehér hó,
jöjj el, kedves télapó.
Minden gyermek várva vár,
vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó,
piros alma, mogyoró.
Jöjj el hozzánk, várunk rád,
kedves öreg télapó!

Nagyszakállú télapó,
jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót
rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig,
kis cipőcske megtelik.
Megtölti a télapó,
ha üresen látja.

Pattanj, pajtás

Pattanj, pajtás, pattanj, Palkó,
nézd, már nyílik ám az ajtó,
kinn pelyhekben hull a hó,
s itt van, itt a télapó.

Meg-megrázza ősz szakállát,
puttony nyomja széles vállát,
benne dió, mogyoró,
itt van, itt a télapó.

Oly fehér a rét, a róna,
mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
csakhogy itt vagy, télapó!