Ilyen is volt a mozi. A mai akciófilmekhez képest lassú, a trükköket kaszkadőrökkel végeztető. Az animáció még csak gyerekcipőben járt… Nagyapáink idején a filmsztárokat mindenki ismerte, de küzdelmes életüket bizony kevesen. 120 éve született ezen a napon az egyikük, Cary Grant. David Thomson, a filmipar vezető történésze Cary Grantet „a filmtörténet legjobb és legfontosabb színészének” nevezte. Valóban nagy dicséret. A brit származású sztár élete során több mint 70 filmet forgatott, az egyik első sikeres szabadúszó színész volt, és számtalan díjat nyert.
De a színész több volt egy sztereotipikus kémkarakternél és a nagyon jellegzetes akcentusánál.
Archibald Alexander Leach néven született 1904. január 18-án az angliai Bristolban. Az élet a tengerparti városban korántsem volt idilli, hiszen Archie egy alkoholista apa és egy elnyomó anya egyetlen túlélő gyermeke volt. A család mélyszegénységben élt, apja ruhagyári fizetéséből tartották fenn magukat, amíg Archibald 11 éves nem lett.
Miután az anyja eltűnt, Grant önjelölt „utcagyerek” lett, és kicsaptatta magát az iskolából. Anélkül, hogy a megfelelő oktatás megszerzésének terhe nyomasztotta volna, Grant csatlakozott a Loomis Troupe nevű, akrobatákból álló társulathoz, akikkel gólyalábakon mutatványokat adott elő, majd vaudeville-sztárrá vált. Ez a színpadi munka vitte őt 16 éves korában Amerikába, és amikor a társulat többi tagja egy turné végén hazaindult, Grant New Yorkban maradt, hogy színpadi karrierjét folytassa.
Ma már nehéz elképzelni, de Grant egyik legkorábbi szerepét az Egy csodálatos éjszaka című színpadi darabban nagyrészt lehúzták, a Variety azt írta, hogy a show „feltűnően unalmas volt … a kilátások erre a darabra sivárak”. A kamera előtt sem járt sokkal jobban, az egyik casting-rendező a bólogatós járása és vastag nyaka miatt utasította el.
Négy rövid évvel később azonban, miután Mae West mellé került A nő okozta vesztét című filmben, Hollywood megváltoztatta hangnemét a jóképű főszereplővel kapcsolatban, és azt hirdette, hogy „a [kasszasiker] nevek csúcsára jutott”. A film egy fiatal éjszakai klubtulajdonosról és egy énekesnőről (West) szól, akinek több udvarlója is van, köztük a jóképű mértéktartó ligatag, akit Grant alakít.
A harmincas évek második felében Grant Hollywood kedvenc főszereplőjévé vált. Gyakran szerepelt olyan könnyed vígjátékokban, mint a Szőke kísértet, vagy A pénteki barátnő, amelyekben komédiás képességeit mutatta meg, miközben időnként olyan komolyabb filmekben is megfordult, mint a Csak az angyaloknak van szárnyuk, ahol zord, összetett hősként köszönt vissza a vászonról.
Miután 1935-ben lejárt az eredeti szerződése a Paramounttal, Grant úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg a szerződését sem a Paramounttal, sem más nagy stúdióval, így ő lett az egyik első színész, aki elhagyta a stúdiórendszert. Ez az új pozíció biztosította, hogy olyan szerződéseket kössön, amelyekben az előre fizetett átalánydíj helyett a bevételek egy részét kapja. Ez végül lehetővé tette számára, hogy az iparág egyik leggazdagabb színésze legyen, aki akár a filmek nyereségének 75 százalékát is megkapta, és teljes ellenőrzést gyakorolt minden egyes projekt felett, amelyben szerepelt.
Az 1940-es évben jelent meg Cary Grant első közös filmje Alfred Hitchcockkal, A gyanú árnyékában. A romantikus thrillerben Grant egy becstelen szerencsejátékost alakít, aki egy csendes fiatal örökösnőt (Joan Fontaine) rászed egy házasságra, mielőtt új felesége meggyőződne arról, hogy a férfi meg akarja gyilkolni. Pályafutása végéig Grant négy Hitchcock-filmben is szerepelt.
Bár Cary Grant fizikailag soha nem vett részt harcban a II. világháború alatt, anyagilag kivette a részét a győzelem elérésében. A filmsztár a Philadelphiai történet és az Arzén és levendula című filmekből származó fizetését a brit háborús segélyakciónak, illetve az amerikai háborús segélyakciónak adományozta. 1947-ben VI. György király a szabadság ügyében tett szolgálataiért a Királyi Érdeméremmel tüntette ki Grantet, hogy megköszönje neki a szövetséges hatalmaknak nyújtott pénzbeli hozzájárulását.
A fiatalabb, keményebb színészek, mint Marlon Brando és James Dean felemelkedésével Grant kezdett aggódni, hogy a reflektorfényben töltött ideje a végéhez közeledik. Egy megelőző lépéssel 1952-ben bejelentette, hogy visszavonul Hollywoodból. Ez az önfeledt kitaszítottság azonban nem tartott sokáig: Grant 1955-ben Alfred Hitchcock Fogjunk tolvajt! című filmjében tért vissza a filmvászonra.
1966-ban Grant befejezte utolsó filmjét, a Lassan a testtel! című romantikus vígjátékot, amely Tokióban játszódik az olimpia okozta lakásválság hátterében. Miután a filmet közepes kritikákkal mutatták be, minden más projektet, ami az útjába került, elutasított, és inkább arra koncentrált, hogy lánya életében valóban jelenlévő apa legyen.
Cary Grant arról volt híres, hogy Hollywood egyik legokosabb üzletembere volt, aki folyamatosan azon dolgozott, hogy befektetéseket eszközöljön és diverzifikálja a bevételi forrásait. A pénzzel kapcsolatos gyakorlatiassága soha nem volt nyilvánvalóbb, mint 1968-ban, amikor a Fabergé kozmetikai cég igazgatója lett. Ez a pozíció nemcsak rendszeres jövedelmet biztosított neki, hanem egy magánrepülőgépet is, amellyel Grant rendszeresen utazott a lányához.
Annak ellenére, hogy több mint 70 filmet készített – amelyek közül sok kasszasiker és modernkori klasszikus volt –, Grant soha nem nyert Oscar-díjat. Még 1935-ben, amikor kilépett a stúdiórendszerből és szabadúszó színész lett, Cary Grant az Akadémiát is otthagyta. Bár ez a lépés nem volt olyan karrier-öngyilkosság, mint amilyennek sokan jósolták, úgy vélik, ez volt az elsődleges oka annak, hogy soha nem nyerte el a filmipar egyik legnagyobb kitüntetését egészen 1970-ig, miután végül újra csatlakozott az Akadémiához, és jó barátja, Frank Sinatra tiszteletbeli Oscar-díjjal tüntette ki.
1975-ben Grant belépett az MGM/UA igazgatótanácsába, ahol karrierje elején öt filmet forgatott. Távolról sem tiszteletbeli pozícióról volt szó, Grant rendszeresen részt vett a vállalat napi működésében, különösen a Las Vegas-i szállodai részesedésekben. Hálából az MGM 1984-ben átnevezte a stúdióban lévő színházát Cary Grant Theater-nek.
1986. november 29-én, miközben Cary Grant egy adománygyűjtő rendezvényen való megjelenésre készült Iowában, halálos agyvérzést kapott. Ekkor 86 éves volt. Saját kívánságára nem volt temetése. Eelhamvasztották, és hamvait a Csendes-óceánba szórták.
Forrás: mafab.hu
