80 éve ezen a napon született Hernádi Miklós magyar művészeti író, szociológus, műfordító, ő fordította a Murphy törvénykönyvét.
Megjelenése idején hatalmas sikert aratott, történeteinek lényege:
Ami el tud romlani, az el is romlik.*
Erre az alaptételre épül viselkedési törvényeinknek és a ránk hol barátságosan, hol fintorogva visszatekintő világnak az az enciklopédikus összefoglalása – a maga nemében páratlanul kis terjedelemben –, amelyet a könyvecske kínál. Okulhatunk belőle. Segít megfogalmazni a tényt, hogy minden dolognak fonákja is van, s hogy az eshetőségek közül többnyire a legkellemetlenebb következik be, vagy – hogy egy másik alaptételt idézzünk – egyáltalán nincsenek is jobb vagy rosszabb eshetőségek. S ha már kellően áttanulmányoztuk és magunkévá tettük ezt a „hibázni nemcsak lehet, hanem kell is” szemléletet, akkor talán lépten-nyomon kellemes csalódás ér majd.
A kötetet Réber Lászlónak a murphológia világlátását mélyen átérző grafikái teszik még élvezetesebbé.
Szóval a pozitív gondolkodás igen szép dolog. Csak nem sok köze van a valósághoz.
Murphy törvénykönyve az életről szól: a hivatal packázásairól, a munkahelyi hierarchiáról és mindarról, ami elromlik körülöttünk. E klasszikus könyvben saját balszerencsénkről olvashatunk tehát, ami talán nem különösebben hasznos, viszont igen szórakoztató olvasmány.
Az első kötetet követte egy sor specifikus, nem kevésbé szórakoztató összeállítás: diákok, jogászok, teniszrajongók, orvosok, asztrológusok és egyéb szakmák számára. Lehet válogatni….
_________________
* A szállóigeként régóta létező megfigyelést először 1952-ben említi ezen a néven Anne Roe, egy meg nem nevezett fizikus ismerősét idézve. Nick T. Spark szerint az elnevezés Edward Murphy amerikai mérnökre utal, aki egy 1948–49 között a Wright-Patterson légitámaszponton végzett, a gyorsulás emberi szervezetre kifejtett hatását vizsgáló kísérletsorozat során mondta ezt, amikor a rosszul felszerelt mérőműszerek miatt egy kísérletet elölről kellett kezdeni.
