A mohácsi csata 1526. augusztus 29-én zajlott le Mohács környékén, a csata pontos helyszíne még vita tárgyát képezi.
A mohácsi csata mélyen beírta magát Magyarország történelmébe, hosszú távú következményei pedig az egész ország sorsát átalakították.
A Jagellók uralkodásának 36 éve alatt Hunyadi Mátyás (ur. 1458–1490) egykori erős és központosított birodalmából egy gyenge, széttagolt, ellentétektől feszített ország lett. A bárók II. Ulászló (ur. 1490–1526) idején drasztikusan komolyan leszűkítették a király mozgásterét, a gyermekkorban trónra lépő II. Lajos alatt pedig már közvetlenül az uralkodó befolyásolására törekedtek. Az 1520-as évek Magyarországát eközben belső törésvonalak szakították szét: bár a nemesek az 1514-es parasztháború során közös erővel szorították vissza a jobbágyságot középkori státuszába, az arisztokrata és köznemesi párt egymással is ádáz harcot vívott.
A helyzet pedig kezdett veszélyessé válni, hiszen az Oszmán Birodalom új szultánja, a fiatal Szulejmán az oly sok évtized óta sikeresen ellenálló Magyarország meghódítását tervezte.
II. Lajos uralkodásának idején (1516–26) az Oszmán Birodalom élére I. Nagy Szulejmán került, aki nyugati irányú külpolitikába kezdett a korábbi keleti helyett. 1520-ban követeket küldött Magyarországra, hogy a Mátyás által kötött békét meghosszabbítsa, de a magyarok börtönbe vetették a török követeket. Erre válaszul 1521-ben a török támadást indított az ország ellen, és elfoglalta Zimony, Szabács és Nándorfehérvár várát.
A királyság katasztrofális helyzete aztán az 1521-es török hadjárat után mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hiszen a végvárrendszer kulcsa, Nándorfehérvár úgy esett el, hogy Lajos hadai még csak el sem indultak felmentésére, később pedig anélkül oszlottak fel, hogy megpróbálták volna visszafoglalni az erődöt. Az arcpirító 1521. évi vereség néhány hónapra ugyan felkeltette a rendek lelkiismeretét, de egészében véve a torzsalkodás később is fontosabb maradt a határok védelménél. 1526-ban a történelem sok szempontból megismételte önmagát, de a tét és a veszély ekkor már sokkal nagyobb volt.
A magyaroknak fel kellett készülniük a törökök további támadására. A magyar hadvezér Tomori Pál érsek lett, aki a török ellenes harcot keresztes hadjárattá minősítette, így egy 15.000 fős sereget sikerült összegyűjtenie. Ezen kívül a királynak is volt egy 5.000, illetve Szapolyainak egy 15–20.000 fős serege.
1526-ban a török kihasználta, hogy a Habsburgok le vannak foglalva az észak-itáliai háborúval, és támadást indított 60–70.000 fővel. A helyszínt a magyarok választották, rosszul. Egy túlerőben lévő csapat ellen egy síkságon akartak megmérkőzni, sőt a mohácsi sík egyik oldalán mocsár volt, ami kedvezőtlen a hadsereg számára. A csatára 1526. augusztus 29-én került sor. A király csapatai nekirontottak a janicsárok seregének, Szapolyai nem érkezett meg időben, a magyar sereg alig két óra alatt megsemmisült. II. Lajos, magyar király menekülés közben belefulladt a megáradt Csele-patakba.
Kapcsolódó:
Mohács csatamező legújabb régészeti leletek a numizmatika tükrében – Dr. Bertók Gábor előadása (videó)
Mohács, és ami utána következett!
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
