140 éve látta meg a napvilágot Egon Erwin Kisch németül alkotó cseh író, újságíró.
A száguldó riporter című könyvével szerzett nemzetközi hírnevet. A modern oknyomozó újságírás első évtizedeinek egyik legnagyobb alakja. Riportjai, riporteri módszerei és szakmai etikája mindmáig a publicisztika egyik oktatott mintája.
A száguldó riporter valójában lassan és megfontoltan dolgozott, hírlapíróként csak olyat írt le, amit maga is látott, álruhában járta a prágai éjszakát, együtt aludt a csavargókkal az éjjeli menedékhelyeken. Fiatalon még csak-csak megengedte magának, hogy kitalált történeteket adjon közre – a híres prágai kocsmában, a Kehelyben négy korsó sörért osztotta meg hallgatóságával fiktiv újsághíreit, miszerint két részeg hullamosó a bonctani intézetből kilopott női holttestekkel keringőzött –, később azonban szigorúan ragaszkodott a tényekhez.
Nemcsak szenzációs újságíró, hanem igen bátor ember is volt. Sajtóvitába keveredett például Hitlerrel, amikor felkutatta, hogy a Führer két helyen két különböző időpontot jelölt meg arra, mikor kapta első világháborús vitézségéért a Vaskeresztet.
Nem kis bátorság kellett ahhoz sem, amikor szívós munkával leleplezte, hogy az öngyilkosságot elkövetett Redl ezredes nem a katonai szolgálat súlya alatt roppant össze, hanem homoszexualitása miatt zsarolták, s ezért kiadta az oroszoknak a Monarchia katonai titkait. Ez a leírás volt Szabó István Redl ezredesről szóló filmjének alapja is.
Prága gyermekei, valamint Prága utcái és éjjelei című műveiben feldolgozta szülővárosának legendáit, Párizsból ontotta náciellenes röpiratait. 1940 és 1946 közt Mexikóban egy antifasiszta lapot szerkesztett, majd 1946-ban hazatért. Ám Prága már nem az a város volt, melyet 1939-ben elhagyott – Kisch elhallgatott, az 1948. februári kommunista fordulatról a vérbeli riporter egyetlen sort sem írt. Szülővárosában halt meg agyvérzésben, 1948. március 31-én.
Kisch a XX. századi újságírás klasszikusa, az Osztrák-Magyar Monarchia sajátos, prágai német nyelvű kultúrájának neveltje volt. Sajátosan cseh, svejki humorral telített novelláiban a K. und K. militarizmus bornírtságait karikírozza. Írásait az államhatalom túlkapásainak elmarasztalása, a sajtószabadság, a szegények és elnyomottak igazságáért való kiállás, a fajüldözés és az antiszemitizmus minden formájának elítélése, a kapitalizmus, a nacionalizmus és a fasizmus ellentmondásainak és embertelenségének hangsúlyozása jellemzi.
Több politikai bűnügyet, tárt fel, így Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht meggyilkolását, a Reichstag felgyújtását. Irodalmi értékű riportkönyveiben az egyes országok átfogó kulturális-társadalmi ábrázolására törekedett.
Életét „hat kighallgatásban” rádiójáték formájában dolgozta fel a Híres történetek, nagy egyéniségek sorozatában Zoltán Péter „A száguldó riporter” címmel 1985-ben. Ebből Egon Erwin Kisch kalandos élettörténetének epizódjait ismerjük meg, különféle, életét végikísérő „kihallgatások” rekonstruált, dramatizált dialógusaiból, melyeket azután az irodalomtörténész értelmez, elhelyez a „száguldó riporter” pályaívén, szerkesztői kérdésekre válaszolva.
A „kihallgatások” között akadnak barátságosak és ellenségesek: éppen úgy belefér a kisdiák Kisch gimnáziumi igazgatónál tett látogatása, aki később öreg barátja, sőt, tisztelője lesz, ahogy az SA-őrnagy fenyegetődzése is a vallató szobában, 1933 vészterhes évében, vagy az a főszerkesztői raport, még az első világháború előtt, amikor a legendás újságíró elmagyarázza, hogyan is jutott a híres kémügyet kirobbantva, a Redl ezredes árulását bizonyító iratokhoz, mielőtt leleplező cikkét megírta volna.
Kapcsolódó:
Egon Erwin Kisch: Prágai pitaval, 1958. Kiadó: Bibliotheca, Budapest. Fordította: Ember Mária
