A ragok a szavak mondatban betöltött szerepét, a mondat más szavaihoz való viszonyát jelölik. A szavakban csak egyetlen rag található, amely lezárja a szóalakot. Utána már semmilyen más toldalék nem állhat.
A ragok több paradigmába (ragozási sorba, rendszerbe) illeszkednek. A határozatlan tárgyra irányuló cselekvést az alanyi ragozás, a határozottra irányulót a tárgyas ragozás fejezi ki. Az alanyi ragozás magában sem egységes: megkülönböztetjük ikes és iktelen változatát, e megkülönböztetés azonban ma már egyre homályosabb, egyre kevésbé következetes.
Az ikes ragozás valaha, nyelvünk múltjában a szenvedő, visszaható jelentést adta némely igénknek, mára azonban már „elfelejtettük” ezt, ezeket a jelentésárnyalatokat képzők hozzák létre, a funkció kihaltával az ikes paradigma is mindinkább ködbe vész. Az alanyi ragozás a köznyelvi használatban hovatovább az iktelennel azonos.
A két paradigma egyébként nevét onnan kapta, hogy az ikes ragozás az egyes szám harmadik személyben az -ik személyragot használja, az iktelen a zéró morfémát. Különbség csak az egyes számban van köztük, a többes számban a ragok mindkét paradigmában azonosak.
Az igéhez járuló ragok az igei személyragok.
Igei személyragok:
- Alanyi ragozás: -k; -sz, l; – / -unk, ünk; -tok, -tek, -tök; -nak, -nek (megyek, mész, megy / megyünk, mentek, mennek)
- Tárgyas ragozás: -m; -d; -ja, -i / -juk, jük; -játok, -itek; -ják, -ik (látom, látod, látja / látjuk, látjátok, látják)
A főnévi igenév személyragjai:
- -m; -d; -e, -a / -unk, -ünk; -otok, -etek, -ötök; -uk, -ük (mondanom, mondanod, mondania / mondanunk, mondanotok, mondaniuk)
A főnévhez járuló fontosabb ragok:
- a tárgy ragja: -t (asztalt)
- a birtokos jelző ragja: -nak, nek (a fiúnak a könyve)
- a határozóragok: -ban, -ben, -ba, -be, -ból, -ből, -n, -on, -en, -ön, -ra, -re, -ról, -ről, -nál, -nél, -hoz, -hez, -höz, -tól, -től, -val, -vel, -kor, -nak, -nek (házban, házba, házból…)
