125 éve született Budapesten Passuth László író, műfordító. Kora ifjúsága éveit Kolozsváron töltötte,amelynek szelleme, kultúrája és történelmi hagyományai meghatározták emberi és írói pályája alakulását.
1920-ban került Budapestre, ahol 1950-ig banktisztviselőként dolgozott, azután pedig az Országos Fordító Iroda szakfordítója lett. Írói pályáját történelmi tanulmányokkal, kulturális laptudósításokkal kezdte a 20-as évek közepén, írásai a Nyugat, a Szép Szó, a Magyar Szemle, a Jelenkor és a Válasz hasábjain jelentek meg. Az egyetemes történelmi témát feldolgozó művek közül népszerű A Bíborbanszületett és a Ravennában temették Rómát is. A magyar történelem felidézését a Zrínyi Ilonáról szóló Sasnak körme között indítja meg. Báthory Istvánról fest portrét a Négy szél Erdélyben, II. Endrét és a korai reneszánszot idézi fel a Hétszer vágott mező, a Tört királytükör pedig Luxemburgi Zsigmond világába kalauzolja el az olvasót.
Első nagy sikere az Esőisten siratja Mexikót című regénye volt 1939-ben. Ez a Móricz Zsigmond biztatására papírra vetett, monumentális, egyszersmind fordulatos, izgalmas mű nemcsak a hazai olvasókat hódította meg, hanem a világ legkülönbözőbb nyelvterületein közkedvelt olvasmány mind a mai napig. Mikor évtizedekkel később Passuth személyesen is eljutott Mexikóba, nagy ünneplésben volt része: úgy fogadták, mint a konkvisztádorok-elpusztította ősi azték civilizáció legjobb európai ismerőjét.
Esőisten siratja Mexikót
Az Esőisten siratja Mexikót 1939-ban jelent meg és egy csapásra meghozta az elismerést az író számára. Passuth talán mindmáig legnépszerűbb munkája az ambiciózus Hernán Cortés gyarmatosító küzdelmeit és Mexikó meghódítását mutatja be regényes formában. Nagyszerűségét az adja, hogy a nagy műveltségű szerző az izgalmas cselekménybe gazdag és hiteles művelődéstörténeti anyagot, történeti, folklorisztikai, mitológiai érdekességeket szőtt.
A regény híre Spanyolországba is eljutott, Révész Andor az ABC magazinban számolt be róla, német fordítása pedig a barcelonai kiadó, Luis de Caralt kezébe került, aki szerződést ajánlott Passuthnak. A spanyol kiadás 1946-ban látott napvilágot El dios de la lluvia llora sobre Mejico címen.
A könyv olvasható a MEK felületén.
Passuthot 1945-ben a Magyar PEN Club főtitkárává választották. Ezt a tisztségét egészen 1960-ig töltötte be, ám 1948 és 1957 között csak formálisan, háttérbe szorítva, mivel 1948-ban kizárták a Magyar Írók Szövetségéből.
Kitűnő idegennyelv-tudásának hála számos nyelvből fordított (gyakorló tolmácsi szinten volt otthonos a gimnáziumban elsajátított latin mellett az angol, a francia, a német, az olasz, a görög, a spanyol és a portugál nyelvekben) – minthogy 1949-től 1956-ig a kedvezőtlen politikai klímában szilencium alatt állt, csakis fordításai jelenthettek meg. A mellőzés évei után 1956-tól visszatért a magyar irodalmi életbe, de csak a „tűrt” kategóriában; viszont a hatalom az elé nem gördített akadályokat, hogy művei külföldön megjelenhessenek.
Hiába nem pártolták az irodalom korifeusai, a szocializmus évtizedeiben történelmi és életrajzi regényei a legolvasottabb művek közé tartoztak, szinte minden család könyvtárában fellelhetők voltak.
Kapcsolódó:
Miközben itthon nem publikálhatott, Spanyolországban bestseller lett a könyve – Passuth László
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
