Weber Antal műépítész több ma is működő egyetemi épületet tervezett. 140 éve ezen a napon hunyt el.
Felesége Lotz Erzsébet Paulina, Lotz Károly testvére. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium építésze volt. Az 1878-as Párizsi világkiállításon megépült épületéért a francia kormány a becsületrend lovagkeresztjével tüntette ki. Az építésztársakkal jó kapcsolatokat ápolt, barátja volt Ybl Miklós, Feszl Frigyes és Szkalnitzky Antal.
Weber Antal 1823. október 9-én látta meg a napvilágot Pesten, éppen abban az időszakban, amikor a reformkor lendülete klasszicista paloták sorát emelte a városban. Ez a környezet indította el őt is az építészi pálya felé. 1839-ben Hild József mellett kezdte tanulni a szakmát, akinek műhelyében kezdetben egyszerű munkásként az esztergomi bazilika építkezésén dolgozott. Mivel nagyobb célok lebegtek a szeme előtt, Bécsbe utazott, ahol a Képzőművészeti Akadémián és a Polytechnikumon mélyítette el tudását. Tanulmányait lezárva 1846-ban tért haza szülővárosába.
Pályája indulását megtörte a történelem: 1848-ban honvédnek állt, a szabadságharc bukása után pedig a besorozástól tartva bujdosnia kellett. Csak 1851-től térhetett vissza az építészethez, ekkortól közel másfél évtizeden át főként vidéki nemesi családok kúriáit és templomokat tervezett. Ebben az időszakban alapított családot is: felesége Lotz Erzsébet, a híres festő, Lotz Károly húga lett, a házasságból négy lányuk született.
1867-ben, a kiegyezés évében helyezte át működését Pestre, ahol hamar bekapcsolódott a szakmai közéletbe. Alapító tagja volt a Magyar Mérnök Egyletnek, amely később Magyar Mérnök- és Építész-Egylet néven a korszak meghatározó műszaki testületévé vált, emellett a főváros fejlesztését felügyelő Fővárosi Közmunkák Tanácsának is tagja lett.
Első jelentős pesti megbízása az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár Dorottya utcai székháza volt (1872–1873), amelyet olaszos ihletésű neoreneszánsz stílusban, harmonikus arányokkal tervezett meg – ekkor frissen tért haza egy itáliai tanulmányútjáról. Az 1870-es években sorra készültek bérházai és villái: a Halász-ház az Eötvös utcában, a Váci utcai Szerb-ház, valamint a Bródy Sándor utcai Ádám-palota, amely egy velencei palota mintájára épült, és amelynek díszítésében sógora, Lotz Károly is közreműködött freskóival. Az Andrássy úti Erdődy-villán (1877–1878, ma az orosz nagykövetség épülete) már megjelent a tégla hangsúlyosabb szerepe, jelezve stílusa lassú átalakulását, bár a neoreneszánsz jegyek – timpanonos ablakkeretek, kiugró erkélyek, loggia – megmaradtak.
Pályája csúcspontja
Pályája csúcspontját a kiegyezés utáni Budapest rohamos fejlődéséhez kapcsolódó egészségügyi és felsőoktatási beruházások hozták el. Miután Kolbenheyer Ferenc, a Budapesti Tudományegyetem klinikaépítkezéseinek tervezője 1881-ben váratlanul elhunyt, Trefort Ágoston kultuszminiszter Webert bízta meg a munka folytatásával.
Ő fejezte be a Szentkirályi utcai klinikai tömböt 1883-ra, majd megtervezte az Üllői útra néző, háromemeletes központi igazgatási épületet, amely 1884-ben nyílt meg, és amelyben elmekórtani, gyógyszertani és kórvegytani tanszékek, valamint a könyvtár és az adminisztráció kapott helyet. Ezen az épületen a vörös tégla dominált, ami stílusban rokonította Hauszmann Alajos közeli Szent István Kórházával.
Ezt követően bízták meg a Múzeum körúti Állat- és Ásványtani Intézet, illetve az arra merőleges Eszterházy (ma Puskin) utcai Természettani Intézet megtervezésével. Mindkét épület neoreneszánsz homlokzatot kapott, de különösen a Múzeum körúti szárny vált kiemelkedővé: timpanonjait szoborcsoportok, homlokzatát körmedálionok díszítik, központi motívuma pedig a két emeletet átfogó, oszloppárokra támaszkodó loggia. Itt alkalmazta Weber a legszélesebb körben kedvelt sárga klinkertéglát, amely nemcsak az emeleteket, hanem a földszintet is beborította. Az épület – ma az ELTE Bölcsészettudományi Karának ad otthont – 1885-ben készült el, és főművének tekinthető.
Weber Antal 1889. augusztus 4-én hunyt el, alig négy évvel legjelentősebb alkotásának átadása után. Bár neve mára kevésbé ismert, mint kortársáé, Ybl Miklósé, budapesti épületei – a bérpaloták, villák és mindenekelőtt az orvosegyetemi klinikák – a főváros 19. századi arculatának máig meghatározó elemei, és tervezőjük szakmai kvalitása minden tekintetben egyenrangú volt híres barátjáéval.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
