A jelzők segítségével a főnevek jelentését pontosabbá tehetjük. A jelző megjelölheti tulajdonságukat (minőségjelző), mennyiségüket (mennyiségjelző) vagy valakihez, valamihez tartozásukat (birtokos jelző). Ezekben az esetekben a jelző megelőzi a jelzett szót. A jelző kerülhet a jelzett szó mögé is (értelmező jelző). Ilyenkor mindig felveszi a jelzett szó ragját.
Megjelölheti az alaptagban, a jelzett szóban kifejezett fogalmak valamilyen tulajdonságát (pontosabban minőségét, mennyiségét), birtokosát, ill. utólag értelmezheti az alaptagban kifejezett dolgot minőségi, mennyiségi jellemzőinek, birtokosának vagy a vele azonosított dolognak a megnevezésével.
A jelző mindig függő helyzetű mondatrész, nem azonos rangú a többi bővítménnyel. (Szoros kapcsolatban van a szerkezettag a jelzett szóval, a jelző léte a szintagmához van kötve, csak szószerkezetben él. Nincs olyan mozgási lehetősége, mint a többi mondatrésznek. Ha elmarad mellőle a jelzett szó (pl. hiányos mondatban), megváltozik a mondatrészértéke, szófaji értéke, alaktani jellemzője → átveszi az alaptag, a jelzett szó értékét.: (Pl. Piros csizmát kaptál? Pirosat.)
(Összefügg a jelző történetével ← a jelzői pozíció az állítmányi pozícióból származik. Ennek következménye az is, hogy a jelző is – az állítmányhoz hasonlóan – minősít, tulajdonít, azonosít.)
A jelző tipikusan a főnévi alaptag bővítménye
(de lehet melléknév, számnév és határozószó is az alaptag): pl. fok-mértékhatározó értékű jelző: olyan kicsi, olyan messze, olyan sok, rettentő kedves)
A jelző általában szabad bővítmény, bizonyos esetekben lehet kötött is:
pl.: két kiló (kenyér) – mértékjelző főnév mellett
barna hajú (-ú, -ű képzős m.)
az asztal közepe, széle (helyzetjelölő főnév)
Jóskának az öccse (viszonyjelölés)
A jelző lehet:
- Minőségjelző: az alaptagban megnevezett dolog tulajdonságát jelöli meg. A minőségjelző mindig a jelzett szó előtt áll. Két fő típusa van:
- Minősítő jelző: a minősítő jelző szófaja leggyakrabban melléknév vagy melléknévi igenév. Kérdőszava: milyen?, miféle, mekkora? A minősítő jelző nem vehet fel toldalékot (ügyes fiú, jó alkalom).
- Kijelölő jelző: egyetlen egyedre korlátozza a jelzett szó jelentését. Kérdőszava: melyik?, hányadik? Leggyakrabban főnévi névmással fejezzük ki (egyik, másik).
- Mennyiségjelző: az alaptagban megnevezett dolog mennyiségét jelöli meg. Kérdőszava: hány?, mennyi? Szófaja lehet tőszámnév vagy határozatlan számnév (három, néhány), számnévi névmás (bármennyi).
- Birtokos jelző: az alaptagban megnevezett dolog birtokosát jelöli meg. Kérdőszava: kinek a?, minek a? Kifejezőeszköze főnév vagy főnévi névmás (a széknek a lába).
- Értelmező jelző: mindig a jelzett szó után áll, és vele számban és viszonyragban megegyezik. Az értelmező jelzőt vesszővel vagy kettősponttal választjuk el a jelzett szótól ( János, a tanár).
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
