A Dűne szerzője sose szerzett diplomát

40 éve e napon hunyt el Frank Patrick Herbert amerikai sci-fi író. Legismertebb regénye A Dűne, amely több tucat nyelvre lett lefordítva, világszerte körülbelül 20 millió példányt értékesítettek belőle.

Nagyon sokoldalú ember volt, sok minden érdekelte, sok minden foglalkoztatta. Nyolcadik születésnapján bejelentette: író leszek!

Az is lett, bár csak valamivel később, a tudományos-fantasztikus irodalommal pedig csak huszonévesen ismerkedett meg, tíz évvel azelőtt, hogy kipróbálta volna magát a műfajban.

Kíváncsisága és független szelleme sokszor sodorta bajba, soha nem szerzett diplomát, ugyanis nem járt be vizsgázni, elmondása szerint őt csak az órák, a tudás érdekelte, nem a vizsgák.

Herbert 19 éves korában publikálta első elbeszélését, ekkor kezdődött meg az a permanens anyagi csődhelyzet, amelyben fia, Brian Herbert szerint a család az idő nagy részét töltötte. Brian az apjáról készült életrajzában, a Dreamer of Dune-ben azt írja, hogy ez többek között annak is volt köszönhető, hogy Herbert ugyan írt elbeszéléseket és novellákat is, de inkább a regényekhez ragaszkodott – márpedig a rövidebb szövegek hamarabb hoznak pénzt.

Nagyon nehezen élt meg, de nehézségei ellenére sem vált bértollnokká, akkor és azt írt, amihez kedve volt. Felesége, Beverly volt harminchét évig a kenyérkereső, aki feladta írói karrierjét, és rendes munkát keresett, hogy fizethesse a számlákat, és hogy Herbert tudjon írni.

Mivel Beverly is író volt, lényegében egy írói csapatként működtek: Frank megosztotta minden gondolatát a feleségével, Beverly segített írni, és persze ő volt Herbert regényeinek a szerkesztője is.

A kéziratot 23 kiadó utasította vissza, míg végül az egyik megvette, nevetséges 7500 dollárért. Összességében Frank Herbert közel harminc könyvet írt, ebből hat a Dűne-univerzumban játszódik.

A Dűne születése

Irodalomból persze nem lehet megélni, Herbertnek sem sikerült: tizenéves korától kezdve újságíróként dolgozott, a második világháború alatt pedig a haditengerészetnél volt fényképész, amíg le nem százalékolták. Az újságírásnak köszönhette az A Dűne alapötletét is: 1959-ben egy, az elsivatagosodásról szóló cikken dolgozott, amikor szöget ütött a fejébe, hogy sok más erőforráshoz hasonlóan a víz sem kifogyhatatlan. Fia szerint ez már az ötvenes évek eleje óta foglalkoztatta: amikor mindenki más a benzinzabáló amerikai izomautókat választotta, Herbert a szerény fogyasztást tartotta fontosnak. Brian szerint az ugyan igaz, hogy a család (szokás szerint) nem volt rózsás anyagi helyzetben, de ennek a döntésnek inkább elvi okai voltak, Herbert úgy gondolta, hogy érdemes takarékoskodni a véges készletekkel. A cikk egyébként az amerikai mezőgazdasági minisztérium nagyívű tervéről szólt, amely szerint egy fűféle telepítésével meg lehetne állítani a homok terjedését, a mesterségesen irányított ökoszisztéma tervét pedig Herbert sci-fi-szerzőként is lenyűgözőnek találta.

Ez még nem lett volna elég a történethez: Herbert eredetileg a terepen dolgozó természetvédők heroikus küzdelméről akart cikket írni, de miután utánaolvasott a sivatagnak és a sivatagi kultúráknak, két rövid regény született a történetből. A Dűne első verziója folytatásokban jelent meg az Analog Science Fact & Fiction magazinban (a Dune World, a történet első verziója három számra volt elegendő), Herbert viszont nem volt elégedett az eredménnyel, és a két rövid novellát egy nagy műbe gyúrta össze.

Az örök történet

De miért érdekes A Dűne? A történet a távoli jövőben játszódik, egy feudális berendezkedésű kozmoszban, amelyet ősi házak uralnak, ezeken kívül pedig a két legnagyobb politikai játékos az Űrliga és a Bene Gesserit testvérisége. Az első regény azzal indul, hogy Paul és családja kénytelen elhagyni a Caladan bolygót, mert Letót, a családfőt kinevezik az Arrakis kormányzójává. A bolygó sivatagos klímája nem sok jót ígér, de csak itt található meg a melanzs, ami nélkül az egész birodalom kommunikációs rendszere összeomlana. Az Arrakist az Atreides-ház megbízatása előtt a Harkonnenek uralták, akik persze nem akarnak lemondani a bolygó gazdagságáról és stratégiai jelentőségéről, ezért tőrbe csalják az Atreideseket. Paul, a sokat ígérő jóstehetség, potenciális messiás és az anyja, Jessica, megússzák a mészárlást, és a bolygó őslakosai, a sivataggal és a homokféreggel harmóniában élő fremenek közé vetődnek, innen kell visszatérniük a galaktikus érdekek és a Harkonnenek által uralt reálpolitika világába.

Egyszerű történetnek tűnik, a recept pedig bevált: az antik görögök óta aggódhat a nagyközönség azon, hogy vajon végül győz-e a jó, de persze ennek mindig vannak különböző változatai.