A farsang utolsó napja

A farsang utolsó napja a húshagyókedd – a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap a keresztény egyházi évben, azaz a hamvazószerda előtti nap. A név is a böjt kezdetére utal, azaz ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani. Mind Magyarországon, mind a világ számos más pontján különféle ünnepségek és népszokások kapcsolódnak e naphoz, sok helyütt karneválnak vagy fesztiváloknak ad helyet. Francia neve Mardi gras, szó szerint „kövér kedd”. Angol neve Shrove Tuesday (gyóntató kedd), inkább a böjt előtti megtisztulásra utal.

A karnevál szó egyik etimológiája szerint a szó a latin carne levare (a hús elhagyása) kifejezésből származik, mások szerint carne vale (búcsú a hústól) adja a szó eredetét.

A húshagyókedd mozgó dátumú ünnep, időpontja a húsvét időpontjától függ, a húsvéttól visszafelé számított hetedik vasárnap utáni kedd, azaz a húsvétvasárnap előtti negyvenhetedik nap. Legkorábbi lehetséges dátuma: február 3., a legkésőbbi március 9.

Nagyvilág

A húshagyókedd a farsangi szezon utolsó napja, sok helyen ünneplik karnevállal, felvonulással. Talán a leghíresebb a New Orleans-i karnevál, amelyet Mardi Gras-felvonulásnak is neveznek. Húshagyókeddre esik a híres velencei karnevál utolsó napja is.

Nagy-Britanniában (illetve az angolszász országokban) Pancake Day-nek (Palacsinta Nap) is nevezik (a hivatalos anglikán Shrove Tuesday megnevezés mellett). A név eredete az 1400-as évekre nyúlik vissza, és azzal magyarázható, hogy a nagyböjt előtti utolsó napon a háztartásban található tojás és zsír elfogyasztásának egyik legegyszerűbb (és emellett legkellemesebb) módja a palacsinta készítése volt. A Pancake Day-en pancake race-eket (kb. palacsinta-futás) is tartanak, amelyeken a résztvevők (gyakran vicces öltözékekben) palacsintasütővel a kézben futnak versenyt, miközben a palacsintát fel-feldobva meg is kell forgatni. A leghíresebb pancake race-t a szokás szülőhelyén, a buckinghamshire-i Olney városában tartják. A futáson kívül sok más, palacsintával kapcsolatos vetélkedés is szokásos ezen a napon, pl. palacsintaevés, vagy a legfinomabb palacsitatöltelékek versenye.

Nálunk

A farsangi szokások csúcspontja a hagyományosan ezen a napon van. Magyar nyelvterületen a maskurázás a szokás. Nappal, kora délután a gyerekek maskurának öltöznek, különféle házi készítésű jelmezeket öltenek magukra és járják a falu házait. Az őket fogadó házaktól apró ajándékokat, cukorkát, édességet, pénzt kapnak.

Este a felnőttek öltöznek be, olyan módon, hogy függönydarabbal, ronggyal az arcukat eltakarják. A fogadó házaknál igyekeznek kitalálni, kit rejt a ‘maskura’, kérdezgetik, ugratják egymást, némi alkoholfogyasztással oldva a hangulatot.

Sok helyen téltemetést is tartanak: máglya épül, rákerül a farsangi koporsó és az esti sötétben együtt ég el a tűzzel.

Gonoszűző, tisztító, termésvarázsló a farsang farkának minden szokása. A zajos kongózás, hajnalozás, az állatlakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, mely a falu bűneinek eltemetésével együtt a tél „elhantolása” , a sardózás, a busó és a kuka (dőre) járás csak néhány a farsangfarki szokásokból.

Régen ekkor volt legény- és leányavatás kemény próbája is; de a fiatalasszonyok és leányok életvesszővel való „megütögetése” és az állatok körülfüstölése is. A hajdan volt farsangon „elszabadult a pokol”, a régi törvény ekkor érdeklődés hiányában szünetelt…

Időjóslás

Húshagyó kedden a gazdák próbáltak az eljövendő időszak időjárására is következtetni. Megfigyelték, hogyha húshagyókedden csillagos az ég, akkor sok tojást tojnak a tyúkok egész évben. A húshagyókeddi napsugár a bő esztendőt jelentett. Disznófej lyukas csontján keresztül nézték a csibéket és ráolvasással akarták biztosítani a szaporaságot. Székelyföldön a gazda este fűzfavesszőt kötött nyalábba, hogy egész évben távol tartsa a kártevőket.

Mulatság, házasság

A farsangi táncmulatság az őszi házasságok előkészítője is volt . Aki húshagyó keddig nem kelt el, annak az adott farsangi szezonban már nem is volt esélye. Ki is énekelték, csúfolták őket, mintha nem lenne amúgy elég bajuk. Az a lány, akinek farsang idején nem kötötték be a fejét, végleg pártában marad, a régiek szerint legalább is.

Farsang farkán nem dolgoztak. Az volt a magyarázat, hogy nehogy betegek legyenek. A mulatozás három napig tartott. Kedden reggel a fiatalok dudaszóval, táncolva járták végig a falut nyársakkal kezükben, s a házakba betérve verset mondtak.

Húshagyó kedd a bakkuszok napja is volt. A legények maskarákban, álarcban, táncolva, mulatozva járták be a falu utcáit. Végül a fonóházba mentek, ahol a kapott tojást megsütötték.

Az ünneprontás hiedelemvilága, mondaköre is a húshagyóhoz fűződik. Néha a féktelen ifjúság beletáncol a nagyböjti csendes szent időbe, pedig akkor már muzsikának, táncnak helye nincs. A mesélők szerint egyszer húshagyókedden a fiatalok báloztak. Éjfélkor mindenki abbahagyta a táncot. Egy pár azonban csak nem akarta abbahagyni a táncot. Hamvazószerda reggelén a földbe süllyedtek a csárdával együtt.

Nem szerencsés ilyenkor meghalni, mert a hiedelem szerint, aki farsang utolsó napján hal meg, az prózai okokból a pokolba jut, mivel ezen a napon zárva van a mennyország.

Szokások, babonák

Hogy a kártékony szárnyasok el ne vigyék az első ízben kieresztett csibéket, húshagyókor főtt disznófej lyukas csontján keresztül néztek rájuk, és mondták ezt a nem túl empatikus mondást:

Csóka, kánya, varjú, szarka mind vakok legyetek,
csak az én csibéim legyenek szemesek.
(Nagylengyel)

A házasságban élést egyetlen helyes életformának ismerő falusi közösségek gúnyoló szokása a házasságra érett, de farsangig, vagyis a házasságkötési szezon végéig férjhez nem ment személyek ellen szólt. A tuskóhúzás húshagyó kedden volt szokás: ekkor a legények a tuskót nagy zajjal végighúzták az utcán, majd a vénlányok ajtajára kötötték, kapujához támasztották.

Húshagyó, húshagyó,
A lányokat itt hagyó,
Húshagyó, húshagyó,
Itt maradt az eladó!

A vénlegényeket így nógatták:

Házasodj meg vén kappan,
Vedd el ezt a mosdatlant!

A vénlánycsúfolás másik módja a „kongózás”. Ez zajcsapással és rigmusok bekiabálásával járt. A farsangban el nem kelt lányok háza előtt kolompoltak, tepsikkel, fazekakkal nagy zajt csaptak a legények. A kongózás változata a „bakfazékdobás, ciberefazék-hordás”. A legények a lányos házak udvarára szeméttel teli rossz fazekakat dobtak, miközben azt kiáltották:

– Szűrd a ciberét!

A magyar nyelvterület észak-keleti részén ugyancsak nagy zajcsapással járó vénlánycsúfoló szokás volt a „szűzgulyahajtás”. Csengővel, ostorral, kolomppal fülsiketítő lármát csaptak a legények, miközben kiabálták:

– Kinek van eladó lánya, hajtsa ki a szűzgulyába!

A lányok visszafeleseltek:

– Rönköt emelj, szakadj meg, miért nem házasodtál meg!

Néhol a pártában maradt lányoknak ki kellett jönniük a házukból s ostorpattogtatással hajtották őket végig a falun, na ez sem egy empatikus szokás. Vagyis nem minden néphagyomány alkalmas a megőrzésre, ápolásra.

Iskolás fiúk is jártak házról házra, ők a sárdózók. Megálltak a házak előtt, vagy bementek az udvarra. Énekük a telet űző, meleget hozó:

Sárdó gyűjjön,
hozzon meleget!
Micsodai meleget?
Nyári meleget.

Kapcsolódó:

Farsang • A Néprajzi Múzeum digitális oktatási segédanyaga