Az egyik Grimm

240 éve, 1786. február 24-én született Hanauban Wilhelm Grimm német író, irodalomtörténész, nyelvész, a Grimm-mesék egyik „atyja”.

Wilhelm és egy évvel idősebb bátyja, Jacob neve elválaszthatatlanul összefonódott a köztudatban. Mindketten jogot tanultak, majd Kasselben és Göttingenben lettek könyvtárosok és egyetemi tanárok. 1837-ben – miután öt professzortársukkal együtt szót emeltek a hannoveri uralkodó reakciós politikája ellen – elvesztették katedrájukat és kiutasították őket a fejedelemségből. Ezután a porosz király invitálására Berlinben telepedtek le és ott éltek halálukig.

„Talán éppen ideje is volt ezeket a meséket rögzíteni, mivel azok, akik őrzik őket, egyre kevesebben vannak. […] Ezek a mesék pedig, ahol még megvannak, úgy élnek, hogy nem szokás arra gondolni, jók-e vagy rosszak, poétikusak-e vagy a művelt ember szemében útszéliek; ismerni és szeretni szokás őket, csak mert mindig is ilyenek voltak, s ki-ki örül nekik, anélkül, hogy különös oka volna reá” – olvashatjuk a Grimm testvérek 1812-ben megjelent meséinek előszavában.

Jacob és Wilhelm Grimm végül több mint kétszáz szöveget állított össze, szóbeli és írásbeli forrásokra támaszkodva, elsősorban Kasselben és környékén.

Nevüket mégis az 1812 és 1815 között két kötetben kiadott, Gyermek- és házi mesék című mesegyűjtemény – a Grimm-mesék – tette világhírűvé.

Az országot járva jegyeztek le a szájhagyomány útján – bár néhány mese fennmaradt, nyomtatott forrásból származott – őrzött népmeséket, megőrizve azok stílusát, kifejezésmódját és sajátos világát, de itt-ott csiszolva, alakítva azokon.

A színes és fordulatos meseszövést Wilhelm Grimmnek köszönhetjük, ő adott a meséknek olvasható, végleges nyelvi formát, anélkül, hogy megváltoztatta volna folklór jellegüket. A forrásanyaghoz való ragaszkodás miatt a mesék eredeti változata szinte horrorisztikus elemeket is tartalmazott. A Hamupipőkében a gonosz mostohatestvérek szemét galambok csipegetik ki, a Hófehérke gonosz királynéját izzó vascipőben táncoltatják halálra, a Jancsi és Juliska boszorkányát elevenen égetik el egy kemencében.

A sok fordítás és a többszöri átdolgozás során aztán a történetek finomodtak, a kecskegidákról szóló mese „gyermekbarát” rajzfilmes adaptációjában például a farkas vegetáriánus lesz. Holott a lélekbúvárok szerint megvan az értelme annak, hogy a gyerekek gonosz mostohákkal, boszorkákkal, sárkányokkal és egyéb baljós kreatúrákkal nézzenek szembe.

A 160 nyelvre lefordított mesegyűjtemény a legolvasottabb német irodalmi alkotások egyike, és méltán vonult be a világirodalom történetébe. A Grimm-mesék magyarul 1861-től mintegy 250 kiadást értek meg, és nagyban befolyásolták a magyar mesekincset. Hanau, a fivérek szülővárosa főterén állított szobrot világhírűvé vált „fiainak”, a közeli Kasselben található a háromemeletes Grimm Múzeum, amelynek külön érdekessége, hogy a lépcsőház falára a Grimm-testvérek életének történetét írták.

A Grimm-fivérek Kasselben kezdtek hozzá fő művük, a Német szótár és a Német nyelvtan megírásához, ezek mellett jog- és kultúrtörténeti kutatásaik is nagy jelentőséggel bírnak. A Grimmwelt értékes eredeti dokumentumok bemutatásával, interaktív tárlatokkal mutatja be Wilhelm és Jacob életét, munkáját és örökségét.