125 éve látta meg a napvilágot gróf Esterházy János politikus. Főnemesi családból származott. Anyja, Elżbieta Tarnowska (1875–1955) lengyel grófnő volt, apja, Esterházy János Mihály (1864–1905) az Esterházy család galántai ágához tartozott, dédapja az 1849-ben kivégzett báró Jeszenák János nyitrai kormánybiztos volt. Az apja meghalt, amikor János négyévesvolt, anyja két testvérével együtt özvegyen nevelte. A család 5000 holdnyi birtokának kilenctizedét veszítette el a trianoni diktátummal Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform miatt, ám az adót az egész birtok után hajtották be tőlük. Budapesten járt gimnáziumba és a kereskedelmi akadémiára, később a saját birtokán gazdálkodott. 1924. október 15-én elvette Serényi Lívia (1903–1961) grófnőt, a házasságból két gyermek született, János és Alice. Nővére Esterházy Lujza (1899–1966), húga Esterházy Mária (1904–1975), Franciszek Włodzimierz Mycielski (Krakkó) felesége.
Gyermekeik Etel (Elżbieta Maria Stojowska 1932–1994), Zsófia (Zofia Golik 1933–2021), Klementina (Klementyna Ratusińska 1939–2004), Péter (Pjotr Jan 1936–2011) és Jadviga (Jadviga Stachura 1946 Nyitraújhely).
1931-ben Esterházy a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, ez a Népszövetség (az Egyesült Nemzetek előde) keretében működött. Egy év múlva, 1932. december 11-én az Országos Keresztény Szocialista Párt elnöke lett. Az 1935-ös választásokon Kassán bekerült a csehszlovák parlamentbe. Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja (akkor még Csehszlovákia része) számára autonómiát követelt. Az első parlamenti beszédében hangzott el ez a mondat: „Akaratunk ellenére odacsatoltak Csehszlovákiához, követeljük, hogy a csehszlovák kormány teljes körben tisztelje a mi kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat“. A HSĽS szlovákiai autonómiakövetelését is támogatta. Masaryk visszalépése után a magyar képviselők Edvard Beneš oldalán voltak, ami lehetővé tette, hogy ő legyen az ország elnöke. Beneš miniszterséget ajánlott neki, de ő csak úgy vállalta volna el, ha orvosolják a magyarság sérelmeit.
Az érsekújvári magyar pártok kongresszusán, 1936. június 21-én megalakult az Egyesült Magyar Párt, ennek ügyeleti elnöke lett. Ebben az időben visszautasította Beneš ajánlatát, hogy miniszter legyen a csehszlovák kormányban, mivel a magyarság jogfosztottságának megszüntetését kívánta annak feltételeként. Esterházy politikai célja Trianon revíziója volt. Ebben támogatást kapott a magyar kormánytól. 1938-ban többször találkozott a brit misszió vezetőjével, Lord Runcimannel. A magyar képviselők memorandumban követelték a wilsoni alapelvek betartását. Esterházy tárgyalásokat folytatott Magyarországon, Lengyelországban és Olaszországban. Az év március 17–18-án Lengyelországban azt a magyar kormány által kidolgozott programot támogatta, ami egész Szlovákia Magyarországhoz való visszacsatolását tartalmazta. Esterházy a komáromi tárgyalásokon is részt kívánt venni, ahol az új csehszlovák-magyar határokról tárgyaltak, de a csehszlovák delegáció vezetője, Jozef Tiso ezt elvetette.
Az első bécsi döntés után, Esterházy mint Kassa képviselője, 1938 novemberében üdvözölte Horthy Miklóst, de személyesen a szlovák területen maradt, és megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. A hetvenezres magyarság érdekeit védelmezte, és egyben a magyar kormánytól a szlovák lakosság jogainak betartását követelte a visszacsatolt területeken. Pozsonyban az Új Hírek című napilapot adta ki, ezt betiltották, őt magát pedig rendőrségi felügyelet alá vonták. Később Magyar Hírlap néven új napilapot alapított. A magyarországi földreformot támogatta. Pártja nevében a nemzetiszocializmus eszméit és politikáját elvetette. Többször tárgyalt a szlovák állam elnökével, Tisóval a magyar kisebbség jogairól, ebben a kérdésben a szlovák parlamentben a magyarság jogaiért is föllépett, ahol ő volt az egyetlen magyar képviselő. Rádióbeszédben üdvözölte 1939. március 14-én a fasiszta szlovák állam kikiáltását. Pozsonyban létrehozta a Madách Könyvkiadót. 1942-ben újra megkezdte működését a Szemke, egy betiltott kulturális szövetség.
Esterházy mint a szlovák parlament képviselője, 1942. május 15-én a 68/1942-es alkotmányi törvény szavazásakor egyedüliként tartózkodott, ami akkor nagyon bátor tettként értékelhető. A törvény a zsidóság kitelepítéséről szólt. A törvényt nem szavazta meg Martin Sokol, a Parlament elnöke és Pavol Čarnogurský képviselő sem. Már a szavazást megelőző napon a nyitrai Hlinka-gárdisták fogadásokat kötöttek Esterházy János várható állásfoglalásáról az elkövetkező szavazás során. Tudatában voltak, hogy e szavazás politikai precedens értékű lehet: amennyiben gróf Esterházy János megszavazza egy kisebbség kitoloncolásának elvi lehetőségét, úgy lehetővé teszi, hogy akármikor egy hasonló törvény kerülhessen a parlamenti asztalára, amely esetleg a magyar kisebbséget érintené. Ez számára a politikai öngyilkossággal lett volna egyenlő.
A szavazást megelőző napon felkereste Martin Sokol házelnököt, magyarázatot adva indokairól azt hangoztatta: antiszemita szellemben nevelkedtem, az vagyok és az is maradok. A szlovák sajtó kereszttüzébe került. A házelnöknek a továbbiakban így indokolta álláspontját: „Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elismeri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhatja. … Én ellenben mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.”
A valóságban Esterházy nem szavazott – egy képviselő sem szavazott – a kitoloncolási törvény ellen, de a szavazáskor tüntetőleg tartózkodott. A többi tartózkodó képviselő, Pavol Čarnogurskýval az élen a szavazás idejére elhagyta a termet. Esterházy János 1944-ben zsidóknak segített a szökésben, az életüket is megmentve. Egyes állítások szerint a megmentett zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek száma több százra tehető, de ezekre vonatkozó bizonyítékok eddig nem kerültek elő. Magyarország 1944. októberi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott. Rövid időre internálták, a Gestapo körözte.
Husák utasítására letartóztatták
Miután a szovjet csapatok kiszorították a németeket Pozsonyból, a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték. Utána a helyi ideiglenes szlovák kormány képviselőjével, Gustáv Husákkal tárgyalt, ahol szóvá tette a magyarok üldözését. Husák utasítására letartóztatták, és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Egy évig a moszkvai Lubjankábanban tartották fogva. Koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és Gulag-táborba küldték, Szibériába. A Szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án egyetlen ülésen Pozsonyban halálra ítélte a fasizmussal való „együttműködése” miatt. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Elnöki kegyelemből életfogytiglani büntetést kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván hogy ő nem bűnös, tehát nincs miért szöknie. Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt. Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, míg 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben meg nem halt. A börtönparancsnok nem adta ki holttestét a családnak
Leánya, Esterházy-Malfatti Alice, a szlovákiai magyar kisebbség képviselői, a Magyarok Világszövetsége és a magyar kormány támogatásával 1989. november óta igyekezett elérni, hogy Esterházy Jánost Szlovákiában rehabilitálják. Ez azonban nem sikerült. 1993-ban Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta őt. Ez azonban Csehországban és Szlovákiában mind a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnös. A lánya 1994-ben kérelmezte az eljárás megújítását, de a bíróság ezt szlovák és cseh történészek szakmai ítéletére hivatkozva elutasította. Esterházy János születésének századik évfordulója alkalmából, 2001. március 11-én ünnepi gyűlést tartott tiszteletére a magyar parlament az akkori államelnök, Mádl Ferenc részvétével. 2007. április 20-án Sólyom László köztársasági elnök újra rehabilitálását sürgette egy konferencián, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia szervezett a gróf halálának évfordulója alkalmából.
Esterházy János sírhelye
Sírhelyét csak halála után ötven évvel sikerült felfedezni: Karel Schwarzenberg herceg kutatta fel. Esterházy János földi maradványai Prágában, egy tömegsírban nyugszanak, a kommunizmus több más áldozatával együtt. Emlékét a Mírov melletti temetőben jelképes sír őrzi, a környéken élő és távolabbról idelátogató magyarok gyakran felkeresik.
2009. március 23-án Lech Kaczyński lengyel államfő a Polonia Restituta elnevezésű rangos posztumusz kitüntetést adományozta a felvidéki magyarság mártír politikusának, néhai Esterházy Jánosnak Varsóban a lengyel menekültek érdekében a második világháború idején kifejtett tevékenységéért, illetve a lengyel emigráns kormány hadügyminiszterének, Kazimierz Sosnkowski tábornoknak Magyarországon keresztüli nyugatra szöktetésében való közreműködéséért.
Esterházy János élete – beszélgetés az MCC Feszten:
Esterházy János, a csehszlovákiai magyar párt elnöke közösségszervező, közvetítő, zsidómentő szerepben is tevékenykedett. A grófot a 2. világháború után letartóztatták és elhurcolták a Szovjetunióba. Ellene koncepciós pert folytattak, a mártírszerepet tudatosan vállalta. 57 évesen halt meg, életfogytiglani büntetését töltve. Vajon hol a helye a felvidéki magyarság kimagasló politikusának a 20. századi magyar történelemben?
Hogyan tudott lengyel hátterét kihasználva Csehországban és Magyarországon kapcsolatokat kialakítani? Hogyan befolyásolta Esterházy vallásossága a politikai profilját? Többek között a fenti kérdések mentén szerveztünk kerekasztal-beszélgetést a 2021-es MCC Feszten, ahol teltház előtt osztották meg gondolataikat vendégeink. A beszélgetés résztvevői: Molnár Imre, történész, a Pozsonyi Kulturális Intézet akkori igazgatója;Andrej Tóth, a Prágai Közgazdasági Egyetem docense; Pavel Cebula, Esterházy János boldoggá avatási perének posztulátora; Szarka László, a Rubicon Intézet főmunkatársa. Tekintse meg az előadás felvételét, és ismerje meg a válaszokat!
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
