115 éve született Tennessee Williams amerikai író, költő. A XX. századi amerikai drámaírás egyik legkiemelkedőbb alakja, akit Arthur Millerrel és Eugene O’Neillel említenek egy lapon. Munkásságáért két alkalommal kapott Pulitzer-díjat (1948, 1955), és egy Tony-díjat (1951) is elnyert. Drámái mélyen érzelmes, gyakran tragikus sorsú karaktereket vonultatnak fel, akik a vágy és a társadalmi elvárások szorításában élnek. Tennessee Williams legjellemzőbb írói tulajdonsága a lírai realizmus, amellyel a társadalom peremére szorult, törékeny lelkű kívülállókat ábrázolta.
A háború utáni drámaírói nemzedék egyik legnagyobb, világirodalmi mércével értékelhető alakja. Ifjú évei az érzelmi bizonytalanság klasszikus szimptómáit mutatják. Az érzékeny, magányos, befelé forduló fiatalember korán az írásba menekült, mely feltehetően életpótlék lett számára. 1938-ban szerzett diplomát az Iowai Egyetemen. Élete folyamán többször kapott idegösszeomlást; depressziói, hipochondriája és alkoholizmusa leküzdésére gyakran remélt segítséget pszichoanalitikus terápiáktól. Egy New York-i szállodai szobában halt meg bizarr körülmények között: véletlenül lenyelte egy orvosságosüveg kupakját.
Tiszteletet parancsoló életművet hagyott hátra: kiadott munkái közel negyven kötetben jelentek meg. Húsz egész estét betöltő drámát fejezett be, emellett regények, versek, novellák, szövegkönyvek, esszék és tanulmányok szerzője.
Leghíresebb művei: Üvegfigurák (1944), A vágy villamosa (1947), Tetovált rózsa (1950), Camino Real (1953), Macska a forró bádogtetőn (1955), Angyalok csatája (1940), Múlt nyáron hirtelen (1958), Az iguána éjszakája (1961).
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
