Tom és Jerrytől Scooby-Doo-ig – Joseph Barbera

115 éve született Joseph Barbera amerikai rajzfilmkészítő New Yorkban, szicíliai emigráns szülők gyermekeként.

A filmek és a regényes történetek iránt már korán érdeklődést mutatott. Az előkelő Erasmus Hall High Schoolban végezte tanulmányait, ahol 1928-ban végzett. 1927-ben már a Van Beuren Studios, 1936-tól pedig a Terrytoons nevű animációs produkciós iroda munkatársa volt. Mindkét vállalat a korabeli New York meghatározó rajzfilmes központjának számított, a fiatal Barbera itt sajátította el a rajzfilmkészítés csínját-bínját.

Feleségül vette még az iskolai években megismert Dorothy Earlt, akitől később négy gyermeke született. New Yorkban több művészeti akadémián is stúdiumra járt, például az Art League of New York és a Pratt Institute nevű, a korban kiemelkedően innovatív intézményekben.

Joseph Barbera Kaliforniában

1937-ben tehetsége és ambíciója egészen Kaliforniáig vezérelte. Az MGM-nél kezdett dolgozni, majd megismerkedett későbbi nagy szövetségesével, William Hannah-val, akivel 60 éven át vállalkoztak közösen. A legendás Hannah-Barbera közösség első közös munkája 1940-ben a Tom és Jerry „őse” volt (amelyet már producerként vezettek, de még nem közös stúdiós struktúrában). A rajzfilm a Puss Gets the Boot címet viselte.

Az óriási sikerre való tekintettel elrendeltnek mutatkozott a továbbiakon való ügyködés és a sorozat létrehozása. Az emblematikus első epizód Oscar-jelölésben is részesült a rövidfilmek kategóriájában.

A kompánia idővel egyre gyarapodott. Fő elvei közé tartozott a produkciós csoport tagjainak, hogy ne csupán gyerekeknek készítsenek rajzfilmeket, hanem kortól függetlenül, bárkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vár. Kulcsa a Hannah-Barbera sorozatoknak, hogy szitkomjai a felnőttek számára is releváns szórakozási lehetőségeket nyújtanak. Először George Sidney, majd Fred Quimby producer csatlakozott hozzájuk.

Quimby-nek ugyan fenntartásai voltak a Tom és Jerry folytatásával, mivel azonban elképesztően sikeres volt, jónak látta, ha minél több epizód elkészülhet. Rudolf Ising és Tex Avery animátor is társult velük a 40-es években. Tex Avery egyébként többek között például a Bolondos dallamok Bugs Bunny-ja, Duffy Duck vagy Droomy rajzolója is volt, az MGM és a Warner Bros. gyártásában.

Tom és Jerry

A 40-es 50-es évek leginkább a Tom és Jerry „bűvöletében” teltek, a produkciós vállalkozás megújulását az új társadalmi körülmények és fikciós műfajok, továbbá a popkulturális, tudományos tendenciák indikálták. Átmenet az 50-es évek még „konszolidáltabb” világa és a 60-as évek rock and rollja között a Foxi Maxi és a Maci Laci. 1960-ban a stúdió bemutatta a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki című alkotását.

Az 1960 és 1966 között futó szitkom-sorozat elsősorban azért mutatkozott nagy dobásnak, mert a modern fogyasztói társadalmi helyzeteket a kőkorszakba helyezte. A tipizált, szerethető rajzfilmfigurák, a ritmusos dramaturgia és a poénos tematika azonnal rabul ejtette (és ejti) a nézőket. Érdekessége a helyzetkomikumra építő rajzfilmsorozatnak, hogy Magyarországon már 1966-ban bemutatták, Romhányi József fordításában. A szinkronszerepek ikonikus színészek közvetítésében készültek: Csákányi László, Márkus László, Psota Irén és Váradi Hédi.

A sci-fi erősödése, valamint a második világháború utáni fiatal „rock and roll-nemzedék” megjelenése az animációs világra is hatást gyakorolt. Az ifjú generáció más elvek és értékrendek szerint szocializálódtak, különösen az államokban. A fogyasztói, jóléti társadalom számára a televízió, a háztartási gépek és a szórakozást támogató tranzakciók alapnak számítottak.

Ebben a miliőben másképpen kellett reagálnia már a valóságra a rajzfilmeknek is, a tempóról és a gyorsított dramaturgiákról nem is beszélve. A tudományos, fantasztikus univerzumok szintén nagy teret hódítottak az időszakban.

Ennek szellemében és környezetében született meg a máig közkedvelt, aktuális rajzfilmsorozat: A Jetson család. Az animáció a futurisztika és a robotika elvén készült. Az 1962-ben indult rajzfilmsorozat azontúl, hogy rendkívüli sikert ért el friss, fiatalos lendületével és eleven szín- és formavilágával, pergő dialógusaival, releváns társadalmi jelenségekre is reagált, például a generációk között problémákra, amely a korban szinte majdnem minden ifjúsági vagy coming of age film (például Haragban a világgal, Marjorie Morningstar) központi témája volt.

A rajzfilmsorozat az egyik sikertörténete a Hannah-Barberának, amely 1962-től egészen 1987-ig gyártotta és mutatta be szitkom epizódjait. Magyarországon hivatalosan csak 1990 után mutatták be.

A Hannah-Barbera további ikonikus sorozatai közé tartozik a 60-as 70-es (sőt 80-as) években például a Foxi Maxi kalandjai 1958-1961 között, és amelyet Magyarország – szintén Romhányi József közreműködésével – már 1963-ban bemutatott, Csákányi László szinkronhangjával. Az 1961-ben indult Maci Laci, az 1969-ben bemutatott Scooby-Doo, vagy az 1981 és 1989 között futó Hupikék törpikék.

A XX. század második felének nem meghatározó, hanem „uralkodó” rajzfilmes univerzumának számít a Hannah-Barbera által alapított és producerált animációs filmek sorozata, amelyen generációk nőttek fel. Múlt időben beszélni ezekről az alkotásokról értelmetlen lenne, hiszen az idő nagyon arra hajlik, hogy jelenlétük még sokáig érvényes és közkedvelt lesz.

Egy olyan popkulturális érték a stúdióban létrejött produkciók sora, amely ugyan ipari, piaci struktúrában indult és élte fénykorát, ugyanakkor olyan értéket tudott létrehozni, amely hordoz bármely kor és korosztály számára relevanciát, befogadhatóságot és szerethetőséget. Joseph Barbera és William Hannah egész életükben jó munkakapcsolatot ápolt. Produceri tevékenységük nem dúskált a pereskedésekben és a pénzügyi bulvárban. Joseph Barbera természetes körülmények között hunyt el Los Angelesben, 2006-ban, 95 éves korában. (Forrás. Papageno.hu)