175 éve elcsípték a napfogyatkozást

175 éve készült az első tudományosan is használható fotó egy napfogyatkozásról. Johann Julius Friedrich Berkowski készítette, Königsbergben.

1851. július 28-án teljes napfogyatkozás söpört végig Európán, és ez az esemény minden korábbinál nagyobb tudományos érdeklődést váltott ki. Angliában különösen komoly megfigyelőcsapatokat szerveztek, hiszen a csillagászoknak még sok megválaszolatlan kérdésük volt a fogyatkozásokkal kapcsolatban.

Néhány évtizeddel korábban Francis Baily angol csillagász furcsa, apró fényfoltokat vett észre pontosan a teljes elsötétedés pillanatában – ezeket ma is „Baily-gyöngyöknek” nevezzük. A tudósok nem tudták biztosan, hogy ezek valódi jelenségek-e. Mások pedig a Nap peremén felvillanó, lángnyelvekre emlékeztető alakzatokat (protuberanciákat) figyeltek meg, és vitatkoztak azon, hogy ezek a Holdhoz vagy a Naphoz tartoznak-e.

Az angol csillagászok azonban egy dologra nem is gondoltak: hogy lefényképezzék a jelenséget.

Berkowskit a Königsbergi (ma Kalinyigrád) csillagvizsgáló igazgatója, A. Busch bízta meg, hogy készítsen fényképfelvételt a július végi teljes napfogyatkozásról. Berkowski július 28-án kora délután a csillagvizsgáló épületében várta, hogy a Hold eltakarja a Napot. A fotózáshoz egy kisméretű teleszkópot használt, melyre egy 15,8 cm-es Frauenhofer heliométert szerelt. A teljes napfogyatkozás kezdete után rögzítette a látványt egy dagerrotíp lemezre. Az előhívott felvételen a napot eltakaró Hold átmérője 7,85 mm volt. A dagerrotípia olyan jó sikerült, hogy nem csak a napkoronát, hanem több napkitörést is sikerült megörökíteni.

A fényképezés hajnala

A fényképezést mindössze néhány évvel korábban, 1839-ben találta fel Louis Daguerre és Henry Fox Talbot. Ekkoriban két eljárás létezett: a dagerrotípia és a talbotípia, de mindkettő különleges, nehezen kezelhető felszerelést és hosszú expozíciós időt igényelt. Volt már példa arra, hogy sikerült dagerrotípiát készíteni a Holdról – ezt a képet nagy elismeréssel fogadták az 1851-es Nagy Kiállításon –, de a legtöbben elképzelhetetlennek tartották, hogy egy néhány percig tartó, gyorsan változó eseményt, mint egy napfogyatkozást, fényképen rögzítsenek.

Egy szinte ismeretlen fotós vállalkozása

A feladatra végül egy alig ismert fotográfus, Johann Julius Berkowski vállalkozott, aki a poroszországi Königsbergben (a mai orosz Kalinyingrádban) működő Királyi Obszervatóriumban dolgozott. Egy kis refraktor teleszkóp segítségével, mindössze 84 másodperces expozíciós idővel készítette el felvételét – ez lett a világ első sikeres fényképe egy teljes napfogyatkozásról.

A dagerrotípiákról nem lehetett másolatot nyomtatni, ezért az obszervatórium igazgatója 1854-ben metszetet készíttetett az eredeti képről. Maga Berkowski három másolatot is csinált úgy, hogy lefényképezte a saját dagerrotípiáját. Ezek közül legalább egy fennmaradt, és ma a jénai Friedrich Schiller Egyetemen őrzik. Az eredeti felvételről 1891-ben – még mielőtt nyoma veszett volna – fényképes másolatokat is készítettek.

Egy apró kép nagy jelentőséggel

Az eredeti dagerrotípián a Hold korongja mindössze nyolc milliméter átmérőjű volt, a jénai másodgenerációs másolaton is csak alig nagyobb, és maga a teljes kép is csupán kb. 5 x 6 centiméteres. A részletek tehát nagyon szerények voltak – mégis, Berkowski felvétele megmutatta, hogy a fényképezés hasznos eszköz lehet a csillagászatban.

Ennek hatására a következő nagy napfogyatkozáskor, 1860. július 18-án már szinte minden megfigyelőcsapat fényképezőgéppel érkezett, immár a sokkal jobb minőségű, ismételhető képeket adó nedves kollódiumos eljárással. Innentől kezdve a napfizika sosem volt már ugyanaz, és mindezt annak a fotósnak köszönhetjük, akinek még a teljes nevét is csak nemrég sikerült kideríteni.

Az elfeledett úttörő

Berkowski személye olyannyira homályban maradt, hogy teljes nevét csak 2013-ban, egy német nyelvű tanulmányból ismerhette meg a tudományos közvélemény. Bár ezt az írást nem publikálták szigorúan lektorált szaklapban, szerzői korábban is közöltek megbízható, hiteles kutatásokat a Berkowski-dagerrotípiáról, így az újabb adatokat is hitelesnek tekinthetjük.

A fotós története jól mutatja, hogy a tudomány nagy előrelépései néha nem híres, elismert szakemberekhez, hanem szinte névtelen, de kitartó és ügyes megfigyelőkhöz köthetők – akiknek a nevét csak évtizedekkel, sőt évszázadokkal később ismerjük meg igazán.

Berkowski több reprodukciót is készített az eredeti lemezről, melyek közül egyet ma a jénai egyetem obszervatóriuma őriz.