A kalandozó magyarok harcmodora a nomadizáló, könnyűlovas és rajtaütésszerű hadviselésen alapult, amely meglepetésre, gyorsaságra és a színlelt visszavonulásra épült.
A korszak európai hadseregeihez képest ez a stílus teljesen ismeretlen és pusztító volt, amit a korabeli fohász is hűen tükröz:
„A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!”
A XIX. század óta kalandozó hadjáratoknak vagy kalandozásoknak nevezik azokat a magyar hadjáratokat, amelyeket a honfoglalást követően a magyarság vezetett Európa különböző vidékeire. 862 és 970 között bizonyosan legalább negyvenhét hadjáratot indítottak a magyar seregek, ebből harmincnyolcat nyugati, kilencet déli irányba. Mutatnak nyomok északi (fehér horvátok) és déli (horvátok, szerbek) irányú hadjáratokra is, de ezek részleteiről nincs információnk.
A IX. század végén, a X. század elején a Kárpát-medencében letelepedő magyarok kalandozásai egybevágtak a kor nemzetközi fejleményeivel. Eurázsia legtöbb népénél ebben az időben előrehaladt a társadalom militarizálódása, a zsákmányszerzés mint egyfajta gazdasági tevékenység előtérbe kerülése. Különösen jellemző volt ez ekkoriban a magyarok mellett a vikingek és az arabok esetében.
A lovasnomád magyar nép társadalmi szerkezete már a honfoglalás előtt jelentős változásokon ment keresztül. Túlnyomó többségük jogilag még szabad volt, vagyoni helyzetük azonban differenciálódott. Egy kisebbségük meggazdagodott, és közülük kerültek ki a közösség politikai és katonai vezetői. A többség viszont elindult az elszegényedés útján. Ebben a helyzetben mind a vezetők, mind a katonáskodó tömegek érdekeltté váltak a külföldi zsákmányszerzésben.
A kalandozó hadjáratok többféleképpen hozhattak és hoztak gazdasági eredményeket. Leggyakrabban az egymással vetélkedő külországi uralkodók, vezetők hívták be a hamarosan Európa-szerte rettegett magyar harcosokat az ellenfeleik legyőzése érdekében, természetesen fizetségért. Emellett a legyőzöttektől elvett zsákmány is a kalandozókat gazdagította.
A magyarok sokáig sikeres harcmodorát fokozatosan kiismerték Nyugat-Európában, megerősödtek az ottani feudális államok és hadseregeik, és ez végül lezárta a magyar kalandozások korszakát.
A 899 és 970 közötti időszakra vonatkozóan a kutatók 47 ilyen hadjáratot számoltak össze Európa különböző részei felé (38 nyugatra és 9 keletre). Ezekből a hadjáratokból csak 8 volt sikertelen a többi sikeresen végződött.
Kapcsolódó:
KISZELY ISTVÁN: MAGYAR NÉP ŐSTÖRTÉNETE (Mit adott a magyarság a világnak)
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
