A kalandos életű Ernest Hemingway

Ernest Miller Hemingway (1899. július 21. – 1961. július 2.) irodalmi Nobel-díjas amerikai regényíró, novellista, újságíró 65 éve hunyt el.

Az „elveszett nemzedék” jeles tagja. Életútja számtalan érdekes történetből állt össze. Az I. világháborúban a Vöröskereszt mentősofőrje volt, a II. világháborúban náci tengeralattjárókat derített fel halászhajójával, emellett vadászott Afrikában, bikaviadalokra járt Pamplonában. Négyszer nősült, és sokat írt. Méghozzá jól, 1954-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, amelyet elsősorban Az öreg halász és a tenger című kisregényével érdemelt ki.

Ernest Hemingway 1899. július 21-én született az Egyesült Államokban, Illinois államban. Már fiatalon érdekelte az írás és a természet: vadászott, horgászott, és az iskolai újságba írt. Tizenhét évesen újságíró lett a Kansas City Star szerkesztőségében, ahol megtanulta a rövid, világos és pontos fogalmazás fontosságát – ez későbbi írói stílusát is meghatározta.

I. világháború

Az I. világháborúban önkéntes mentősofőrként szolgált az olasz fronton. Súlyosan megsebesült, de bátorságáért kitüntetést kapott. A háború borzalmai mélyen megérintették, s későbbi regényeiben – például A búcsú a fegyverektől címűben – is visszatértek.

A háború után Párizsban élt, ahol más híres írókkal – mint Gertrude Stein vagy F. Scott Fitzgerald – együtt az „elveszett nemzedék” tagjaként tartották számon. Kalandos élete során járt Spanyolországban, Afrikában, Kubában és több háborús övezetben is, mindig új élményeket keresve.

Kubában, 1950-ben megírta A folyón át a fák közé című regényét, amely visszhangtalan maradt. Annál nagyobb sikert aratott az idős kubai halász heroikus története, Az öreg halász és a tenger, amelyért 1953-ban Pulitzer-, majd egy évvel később Nobel-díjat kapott.

„Az ember nem arra született, hogy legyőzzék” – a regény kulcsmondata Hemingway személyes hitvallásaként is értelmezhető.

Hemingway stílusát az egyszerűség, az elhallgatás és az erőteljes képek jellemzik – ezt nevezik „jéghegy-elvnek”: a történet igazi mélységei a sorok mögött rejtőznek.

Élete végén betegségek és lelki válságok gyötörték. 1961. július 2-án, 61 éves korában önkezével vetett véget életének.

Műveiben azonban tovább él a bátorság, a küzdelem és az emberi méltóság örök üzenete.

A jéghegy csúcsa

„Hemingway a rövidebb elbeszélésformáknak is nagy művésze volt. Legtöbb olvasójának is először egy kisregény, Az öreg halász és a tenger (1952) jut eszébe a neve hallatán, s ugyanezek az olvasók – Hemingway méltán híres regényei, a Búcsú a fegyverektől (1929) és az Akiért a harang szól (1940) mellett – rögtön sorolni kezdik felejthetetlen novelláit, a Bérgyilkosokat, a Francis Macomber rövid boldogságát, A Kilimandzsáró havát és a többit; írói pályája is a novellaműfaj jegyében indult: első igazán fontos munkája az először 1924-ben Párizsban, majd 1925-ben Amerikában is megjelent A mi időnkben című elbeszéléskötet volt.

Ma már látjuk, hogy Hemingway tollán a modernista prózaírás egyik alapműve született meg, mely szerzőjét még életében a huszadik század amerikai prózájának a klasszikusává avatta. Rangját csupán növelték újabb novelláskötetei, a Férfiak nők nélkül (Men Without Women, 1927), A győztes nem nyer semmit (Winner Take Nothing, 1933) és a későbbi elbeszélés-gyűjtemények.

Összetéveszthetetlen szemlélete, hangja és stílusa igen gyorsan az írónak valamiféle védjegyévé vagy szabadalmává vált, először hazájában, de később szerte a nagyvilágban is. Hazánkban sem történt ez másként. Elbeszéléseinek terjedelmes gyűjteménye, az 1960-ban (majd 1963-ban második kiadásban) megjelent Novellák című kötet nyomán, amely a Déry Tibor és Ottlik Géza vezette magyar írói-műfordítói élgárda avatott tolmácsolásában adott lényegében teljes képet Hemingway kisprózai munkásságáról, nálunk is magasba hágott az író népszerűsége, divatja, sőt valóságos kultusza támadt a magyar olvasóközönség körében. S novellisztikája volt a forrása az író mélyreható irodalmi hatásának is – a hatvanas években egész nemzedékre való fiatal magyar prózaírót ihletett meg a hemingwayi példa.

A 21 „új”, eleddig magyarul nem olvasható írást Bart István műfordításában adjuk közre. A Hemingway-rajongók számára A jéghegy csúcsa – Hemingway összes novellája felbecsülhetetlen kincs.”

Bővebben és a FRANCIS MACOMBER RÖVID BOLDOGSÁGA című novella részletét ITT olvashatják a Cultira magazinban.