Az elmúlt napokban a Mátyusföld és a Csallóköz több településén megfigyelték a melléknap nevű jelenséget. A melléknap (parhelion) vagy naphalo (napkutya néven is említik, de ez nem a tudományos elnevezése a jelenségnek) egy a halojelenségek körébe tartozó légköri fénytünemény, amely a napkorongtól két oldalon elhelyezkedő fényes foltok formájában jelentkezik. A foltok lehetnek fehérek vagy színesek, gyakran csak az egyik oldalon lévő látható belőlük.
A melléknap kialakulása és jellemzői
A melléknapokat a levegőben levő jégkristályokon megtörő fény hozza létre. A melléknapok kialakulásához lapos hatszögletű jégkristályok jelenléte szükséges. Általában magasan lévő fátyolfelhőkön alakul ki, de nagyon hideg idő esetén létrejöhet alacsonyan elhelyezkedő, gyémántpornak nevezett jégkristályokon is. Ezek a kristályok prizmaként viselkedve a Nap fényét 22 fokkal eltérítik, így a melléknapok általában a napkorongtól 22 fokos távolságra helyezkednek el.
Ha a kristályok elhelyezkedése teljesen véletlenszerű, akkor egy halojelenségnek nevezett fénygyűrű látszik a Nap körül. Gyakran azonban a levegőben süllyedő kristályok függőleges elhelyezkedésűek lesznek, ekkor a napfényt vízszintesen törik meg és melléknap jön létre. A melléknapok mindig a napkoronggal azonos magasságban figyelhetők meg.
Éjszaka hasonló módon alakulhat ki a mellékhold jelensége, azonban az jóval halványabb, így észrevétele is nehezebb, főleg telihold idején figyelhető meg halvány, fehéres fényfoltokként.
A napkutya egy koncentrált napfényfolt, amely időnként a nap jobb vagy bal oldalán, vagy akár a csillag mindkét oldalán egyszerre látható az égen.
Az álnapok, melléknapok vagy parhelia, elnevezés azt jelenti, hogy „a nappal együtt”. A napkoronák a légköri optikai illúziók családjába tartoznak, ideértve a holdkoronákat és a szorosan kapcsolódó napkoronákat is. Mindezeket a jelenségeket a napfénynek a légkörben található jégkristályok általi törése okozza.
A napkoronák általában egy pár halvány színű fényfoltként jelennek meg, amelyek a naphoz hasonló magasságban láthatók a horizonton. Különböző formákban jelenhetnek meg, néha színes foltokként, máskor pedig olyan intenzívek és fényesek, hogy két további napnak tűnnek az égen.
Egyes források szerint a „napkutya-sundog” név a görög mitológiára vezethető vissza, bár ez nem a név végleges eredete. A név tükrözheti azt a hiedelmet, hogy amikor Zeusz, a görög mitológia összes istenének atyja és az ég istene, kutyáit sétáltatta az égen, azok gyakran a nap társainak tűntek, mint két „hamis nap”.
A napkoronák akkor keletkeznek, amikor a fény áthalad a jeget tartalmazó körülbelül 6000 méter és 12 000 méter magasságban található cirrus- vagy cirrostratus-felhőkön.
Ezek a jégkristályok sokkal közelebb is megtalálhatók a földhöz, rendkívül hideg éghajlaton, ahol a hőmérséklet -30 °C alá csökken, és „gyémántpor” nevű meteorológiai jelenségként jelentkeznek.
A napkorona a Nap bal vagy jobb oldalán, körülbelül 22°-os szögben látható. A napkoronák gyakran párban jelennek meg a Nap mindkét oldalán. Általában fehérek, de néha nagyon színesek, és úgy néznek ki, mint a szivárvány foltjai. A színek általában a Naphoz legközelebb eső oldalon vörösek, majd a napkorona külső részén narancssárgából kékbe váltanak.
Discover more from Magyar Iskola
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
