Maróczy Géza, a nagymester

75 éve hunyt el Maróczy Géza mérnök, sakkozó nagymester, sakkolimpiai bajnok, aki a chessmetrics módszer teljesítmény-számításai szerint 1904 és 1907 eleje közt a világ legjobb játékosa volt.

1951. május 29-én, 81 éves korában, Budapesten hunyt el Maróczy Géza, aki sakk pályafutásának csúcsán a világ egyik legjobb sakkozója volt.

Műszaki egyetemet végzett Zürichben, majd hazatérve a káposztásmegyeri vízművek építkezésének előkészítésében vett részt. 1903-tól 1919-ig ábrázoló geometria-matematika szakos tanárként dolgozott. A Tanácsköztársaság alatt az állami Színházak intendánsa volt. 1920-ban vándorolt ki Hollandiába, ahonnan az USA-ba ment hosszabb körútra. 1927-ben tért ismét haza Magyarországra, és a Pesti Hírlap sakkrovatvezetője, a Magyar Sakkszövetségnek pedig a kapitánya lett.

A sakkal még középiskolásként korában ismerkedett meg, és Jakobi Sámuel mester tanítása nyomán lett a legjobb magyar sakkozó. A nemzetközi mesteri címet 1895-ben, Hastingsben megszerzett győzelmével érte el.

Az 1927. évi londoni sakkolimpián szövetségi kapitánya az olimpiai aranyérmet nyert magyar együttesnek és az 1936-os berlini nem hivatalos olimpián veretlenül győztes magyar csapatnak. 1902 és 1903 között szerkesztője volt a Sakk és billiárd szemle című lapnak, 1905 és 1919 között pedig főmunkatársa a Magyar Sakk Lap című folyóiratnak.

Gyakorlati sakktudását sakkelméleti munkássága követte, számos könyvet jelent meg a neve alatt a kezdőktől a haladókig minden szintnek írt oktatókönyvet. Az általa szerkesztett tornakönyvek mellett a sakkelmélethez más formában is hozzájárult, hiszen több megnyitási változatot is róla neveztek el. A legismertebb ezek közül a Maróczy-féle felállás a szicíliai védelemben. A dolog érdekessége, hogy ezt nem ő alkalmazta először, hanem 1904-ben ellene játszották meg, majd ezek után ő vezette be a sakkversenyek gyakorlatába.

Emlékversenyt, díjat neveztek el róla, tavaly volt a Maróczy emlékév, a magyar sakkutánpótlást biztosító Központi Sakkiskola viseli a nevét, Pakson sétányt neveztek el Maróczyról. Szülővárosában Szegeden teret, sakkcsapatot neveztek el róla, és nevét emléktábla is őrzi.

„Legszebb jutalmam az lenne, ha a magyar ifjúság haszonnal forgatná és megtanulná belőle a sakk lényegét, eszmevilágát, a játékvezetés művészetét és technikai fortélyait.”

Ezzel az ajánlással indította útjára sakkozóknak írott kézikönyvét (Maróczy Géza: A kezdő sakkozó vezérkönyve).

Főbb művei: A sakk (1907), A modern sakk vezérkönyve (1940), Százhúsz érdekes játszmám (1942), Így kezdtem (1942), Végjátékok és játszmák (1943), Maróczy tanít (1945)