Kulcsár Mónika tollából:
Akikre büszkék lehetünk…
Az egykori Kultúrpalota több mint százéves épületének csodálatos dísztermében 2019. május 25-én a pótszékek sem voltak elegendőek az ország minden szegletéből összesereglett diákoknak, tanáraiknak, hozzátartozóiknak, akik a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének meghívására érkeztek Komáromba, az V. Felvidéki Tehetségnapra.
Novák Monikának, a Szövetség szervezési és programkoordinátorának megnyitó szavaival, valamint a komáromi művészeti alapiskola végzős növendéke, Németh Bence zongorajátékával indult az ünnepség. Ezt követően hangzott el Fekete Irén SZMPSZ-elnök köszöntője, amelyből megtudhattuk, hogy a nemzetközi és országos versenyeken sikerrel szerepelt csapatok tavalyi, tornaljai díjazása után idén az előző két tanévben kimagasló egyéni eredményeket elért diákok tehetségdíjra való felterjesztésére kérte fel a szövetség az általános és középiskolákat. 45 tanintézet élt a lehetőséggel, az általuk nevezett 115 diákból 85 kapott meghívást felkészítőjével együtt a díjkiosztóra. Több díjazott nevében a tanára vagy a hozzátartozója vette át az elismerést, ugyanis a tehetségek ezen a szombati napon is éppen valamilyen versenyen tartózkodtak. Az elnök asszony beszédében megfogalmazta, hogy a tehetség ígéret, amely támogató közegben bontakozhat csak ki: ezt a közeget biztosítják a szülők, az elhivatott pedagógusok, akik mentorként állnak a fiatal mellett, illetve a megfelelő szervezeti keretek. Ilyen keretet kínál a Pedagógusszövetség is, amely nemcsak díjazza, hanem széleskörűen támogatja is a tehetséggondozást. Az elnök asszony a támogató közeg kapcsán megemlítette az anyaországi intézményeket, amelyeknek megköszönte a díjazáshoz biztosított anyagi forrásokat.
Ezután Keszegh Béla, Komárom polgármestere mondta el üdvözlő beszédét, fejezte ki köszönetét és büszkeségét, hogy e jeles eseménynek ismét Komárom városa adhat otthon. Ő a tehetséget egy stratégiai játékhoz hasonlította, amelyet ápolni, fejleszteni kell. Megosztotta a hallgatósággal pedagógus édesanyja krédóját, amelyet kezdő tanárként hallott tőle: minden pedagógus meg tudja mutatni azt, amit a diák nem tud, de a jó pedagógus azt keresi, amiben a diák tehetséges, és ezt fejleszti tovább.
Az ünnepség következő részében Milyen támogatásra van szüksége a tehetséges diákoknak címmel Bajor Péter, a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének (Matehetsz) ügyvezető elnöke, a Tehetségek Magyarországa kiemelt projekt projektmenedzsere tartott gondolatébresztő, a pedagógusok által sűrű bólogatással kísért előadást, amely megítélésünk szerint a jelenlévő szülők és kicsit idősebb diákok számára is lebilincselő volt. Az előadó javarészt a következő kérdéseket boncolgatta; mi a különbség a jó tanuló és a tehetséges gyerek között; honnan tudható, hogy egy gyermek tehetséges; kire támaszkodhat a tehetség; mire van szüksége a tehetséges gyereknek; milyen szempontok szerint működjön a tehetségsegítés? A kérdésekre adott legfontosabb válaszok, továbbgondolásra alkalmas konklúziók közül kiemelnénk azt, hogy az előadó szerint a tehetségsegítés szempontjából a komplex fejlesztés kerüljön előtérbe. Körültekintően kell bánni a tehetségekkel: nem minden esetben tolerálható ugyanis a kreativitás, illetve figyelembe veendő, hogy manapság a munkaerő-piaci érvényesülés 80%-ban az érzelmi intelligenciától, az EQ-tól függ.
A legtöbb tehetség pályája egy jó mondattal indul, ezt többéves kísérés, támogatás követi, amelybe beletartozik – Bajor Péter szavával – az iskolai „muszájítás”, biztatás, de nagyon fontos a játék fejlesztő hatása és öröme is, valamint az együttműködés képessége. És természetesen a főszerep a pedagógusé: az ideális (tehetség)segítő mentálisan rendben van, szakmailag felkészült, példakép, empatikus és jó szeme van, ugyanis az előadó szerint a tehetség nem bír minden esetben utat törni magának, a lehetőségeket a környezet, elsősorban az iskola, a pedagógus biztosítja számára. A közönség hangos tetszésnyilvánítása kísérte azt a kivetített képet, amely szerint a tehetséggondozó pedagógusnak egy személyben ötvöznie kell a kertész, az állatidomár, a túravezető, a szobrász, a karmester, a tyúkanyó, a futószalagnál dolgozó gyári munkás, a tankönyvbolti eladó, a bíró, a lelkész, az őrmester és a színész kvalitásait és képességeit! És egyáltalán nem csodálkoznánk, ha a jelenlévő mentorok tanári szobáinak faliújságjain a jövő héttől megjelenne ez a kifejező kép!
Díjkiosztó
Ezután vette kezdetét a díjkiosztó a nemesócsai, Európa-bajnoki címet nyert Crystal mazsorett csoport lendületes fellépésével. 7 kategóriában találtak gazdára a tehetségdíjak: a természettudományi kategóriában 19, a képzőművészetiben 4, a társadalomtudományiban 6, a zeneművészetiben 3, a magyar nyelvi és irodalmiban 18, a sportban 9, az előadó-művészetben pedig 26 díjazottat mutatott be és szólított mentorával együtt Novák Monika. Az egyes kategóriák között a tehetségdíjat kapott tanulók léptek fel, adtak elő, bizonyítván, hogy nem érdemtelenül kapták ezt a szép elismerést. Őket egy korábbi tehetségdíjas, jelenleg a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium és a pozsonyi Duna utcai alapiskola és gimnázium diákja, Holocsy Zsóka Zsófia mutatta be. A közönség elé lépett énekével Göbő Anna, akit édesapja, Göbő Sándor kísért zongorán, valamint Molnár Ibolya és Szabó Júlia; történelmi előadásával Vojtek Lili; a csicsói Gáspár Sándor Alapiskola és Óvoda tanulói ökológiai projektjüket mutatták be; szavalt Ördögh Zsófia és prózát mondott Ürge József Jakab; valamint fellépett a nemesócsai Rytmo tánccsoport.
A tehetségdíjak átadása után ismerhette meg a közönség az idei felvidéki magyar tehetségnagykövetet: a díjat Korpás Éva és Vadkerti Imre után Écsi Gyöngyi előadóművész, hetényi református lelkész és hitoktató kapta, akinek gazdag pályafutását, sokoldalú tehetségét Vörös Mária, az SZMPSZ alelnöke mutatta be. A magát elsősorban mesemondónak tartó művész krédóját, hitvallását olvashattuk kivetítve, mialatt a laudációt hallgattuk. Ebből idézünk: „…szépapáink és elődeik történetei megérintik a lelkünket, s megmutatják nekünk, hogy hová tartozunk. Azt is elárulják, hogy melyik utat kell választanunk a megmaradásunk érdekében. Nem utolsósorban megerősítenek minket a hitünkben, hogy ha a Jóisten e tájra magyar embernek teremtett bennünket, akkor a szülőföldünkön magyarként kell élnünk, megmaradnunk és gyarapodnunk.”
Ezek azok a gondolatok, amelyek a tevékenységét bemutató, bárki által könnyen megtalálható és elolvasható tényeknél is érzékletesebben rajzolják meg friss tehetségnagykövetünk jellemét, értékét. Écsi Gyöngyi szavak helyett a művészetével: egy csodás, humoros, a szerelemre vágyó egyszeri legényről szóló mesével köszönte meg a díjat, és tette fel a koronát erre a nagyszerű napra!
Novák Monika zárszavában egyebek mellett Czeizel Endre gondolatát idézte: „Emberi érték a tehetség, amely majdnem mindenkiben megtalálható, csak sokáig kell faragni a követ, hogy végül megcsillanjon a drágakő”.
Az V. Felvidéki Tehetségnapon kitüntetett „drágakövek” és „kőfaragók” számára legyen ez az elismerés motiváció, hiszen a tehetség kibontakoztatásában, az átlagon felüli teljesítmények elérésében ez az egyik legfontosabb szempont.
Kulcsár Mónika pedagógus, Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium, Pozsony
The post „Drágakövek” és „kőfaragók”: V. Felvidéki Tehetségnap appeared first on Magyar iskola.
