Egyéb kategória Kitekintő

A legkisebb is hadd rettegjen

Rendszerszintű megoldás helyett tüneti kezelést vet be a magyar kormány az iskolai rendbontás, illetve a nehezen kezelhető diákok ellen. Mivel a térség országai nagyon jól egyetértenek a felületi és populista intézkedések átvételében, félő, hogy rövidesen nálunk is felmerül valami hasonló.

„Az őröknek csak a munkába állásuk után kell iskolaőri vizsgát tenniük, kilencven napon belül, a kényszerítő eszközök alkalmazásával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretekből, a szabálysértésekből, valamint alapvető pedagógiai és gyermekpszichológiai ismeretekből.
A hivatalos személy és közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot elkövetők már 12 éves kortól büntethetőek, a bűnügyi költség a szülőt terheli. Jogerős ítélet esetén a gyerek után járó családtámogatási ellátást egy évre elvehetik” – áll a Magyar Távirati Iroda közleményében.

Az iskolaőrség, iskolai rendőrség felállítása számos kétséget vet fel.

  1. Helyettesítheti-e a kényszerítés az empátiát? (Nyilván nem.)
  2. Egy kényszerítő eszközökkel alaposan felszerelt személy felválthatja-e a (vélhetően, elvárhatóan, hivatásából adódóan sok éven át ezzel foglalkozó, tanult, gyakorlott, empatikus) iskolapszichológust vagy egyéb szakképzett embert? (Ne is gondolkodjanak rajta, mert nyilvánvaló, hogy semmiképpen.)
  3. Milyen üzenetet közvetít ez az állam által nevelt új generációk felé? Azt, hogy BÍZUNK bennetek, támogatunk, együttérzünk, szeretnénk megérteni, szeretni benneteket? (Tényleg?)
  4. Hogy az erőszak, a hatalmi szó a megoldás? (Ha valaki azt gondolja, hogy igen, annak figyelmébe ajánlom a térségünk országai által olyan vehemensen visszautasított, családon belüli – nő, férfi, gyermek, nagyszülő, rokon ellen elkövetett stb. – erőszak elleni intézkedések bevezetését szorgalmazó Isztambuli Egyezményt.)

Igen, a nagyvilágban sokfelé van iskolarendőr. Főleg ott, ahol a fiatalok drogproblémái és a szervezett bűnözés szorosan köthetők az iskolákhoz. Van példa arra is, hogy ilyen helyzetben a rendőr részt vállal a megelőzésből és felvilágosításból.

Az Egyesült Államokban már évtizedek óta létezik az iskolarendőrség intézménye. Eredetileg az iskolai lövöldözések megelőzésére, illetve a fegyveres erőszak (!!!) megfékezésére hozták létre, de ebben elég kevés sikert tudtak elérni, ha megnézzük az elmúlt évek egyre riasztóbb statisztikáit. Az eddig készült kutatások sem igazolták, hogy az iskolarendőrök növelték volna a biztonságot. Polgárjogi aktivisták viszont rendszeresen arra mutattak rá, hogy a felfegyverzett iskolarendőrök valójában az oktatási intézmények fekete diákjaira jelentenek leginkább veszélyt, és inkább fegyvertelen őrök, konfliktuskezelésben jártas szakemberek alkalmazását javasolták.

A George Floyd-eset és a nyomában elindult mozgalom az iskolákra is hatással volt: az intézmények egymás után mondják föl a helyi rendőrségekkel kötött megállapodásokat, és szüntetik meg iskolarendőri posztjaikat.

Az iskolarendőr-program hatékonyságáról és szükségességéről számos szakmai vélemény látott napvilágot az elmúlt években az Egyesült Államokban. A Journal of Criminal Justice 2009-es számában Matthew T. Theriot több kutatás eredményét összegezve állapítja meg, hogy az iskolarendőrség működtetése és az iskolarendőrök számának növekedése semmiképpen sem preventív jellegű az iskolai erőszak vonatkozásában, sokkal inkább kriminalizálja a tanulókat. A rendőrség megjelenése az iskolákban növelte az iskolai előállítások számát, minthogy a kis értékű lopást, az iskola házirendjének megsértését is több esetben súlyos rendőri intézkedés követte. Theriot rámutat a rendőrségi beavatkozások stigmatizáló jellegére is. Nemcsak az iskolából való eltávolítást vonhatja maga után egy „iskolarendőrségi jegyzőkönyv”, hanem komolyabb esetben jelentősen ronthatja a későbbi munkaerő-piaci esélyeket is, amennyiben egy fiatalkori ballépésnek írásos nyoma marad.

Érdemes elolvasni a témáról Grád Károly (iskolai szociális munkás, KLIK Nyitott Világ Fejlesztő Iskola) tanulmányát a Pintér Sándor belügyminiszter által 2013. május 17-én bejelentett „iskolarendőrség”, hivatalos nevén iskolai bűnmegelőzési tanácsadói hálózat létrehozásának sajtóvisszhangjáról. Ennek következtetése az akkor felvetődött és bevezetett intézkedésről:

»Amennyiben tehát arra voltunk kíváncsiak, hogy a szakma miként tudta befolyásolni a politikai erők és a közvélemény „játszmáját” az iskolai erőszak és annak megoldása kérdésében, a média vizsgálata azt mutatja, hogy a politikai erők által képviselt nézetek ebben a kérdésben merevek, a szakmai érvek háttérbe szorultak, és sokkal inkább a laikus közvélekedésben megjelenő sztereotípiák és előítéletek játszanak szerepet a politikai döntésekben, mint a szakmai szempontok.«

Főleg amiatt, hogy olyan feladatokat kapnak rendőrök, amelyeket pedagógusoknak, iskolapszichológusoknak, szociális munkásoknak, illetve egészségvédelmi szakembereknek kellene ellátniuk. Mert a helyzet úgy áll, hogy sajnos

bárki lehet iskolarendőr pár hetes tanfolyam után.

Ami megint számos kérdést felvet, például azt, hogy engedhetünk-e látens pedofilokat vagy személyiségzavarral élő, kiszámíthatatlan felnőtteket a gyerekeink közelébe, akik a hatalom pozíciójából bármit rájuk erőltethetnek.

Én nem adnám a gyerekemet olyan iskolába, ahol a meggyőzés eszköze a gumibot.

Haraszti Mária

Kapcsolódó:

Gondolatok és kérdések az iskolaőrség programmal kapcsolatban

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: