Kitekintő

Dinókat evett a borzalmas őskrokodil

A mai Észak-Amerika területén 82-75 millió éve élt hüllők ökoszisztémájuk legnagyobb ragadozói lehettek, hatalmas fogaik nyomát számos fosszílián fedezték fel a legújabb kutatások során.

A kréta kori Deinosuchus nem képviselői akár 10 méter hosszúra is megnőhettek, és a nagyobb dinoszauruszokra is veszélyesek lehettek, mivel fogaik akkorák voltak mint egy banán – jelentették be amerikai paleontológusok a gerinces őslényekkel foglalkozó Journal of Vertebrate Paleontology folyóiratban megjelent cikkükben.

 

Az Iowa-i Egyetem kutatói most először teljes terjedelmében rekonstruálták a Deinosuchus fajait.

A Deinosuchus kifejezés borzalmas krokodilt jelent, az állatok azonban inkább a mai aligátorokkal mutatnak közelebbi rokonságot. A csoportba legalább három faj tartozott. Legelső maradványait Észak-Karolinában fedezték fel az 1850-es években – később még Georgia, Új-Mexikó és Montana területén is találtak hozzá tartozó leleteket –, de a nemet csak 1909-ben nevezték el és írták le. Az 1940-es években további fosszilis töredékeket találtak, melyekkel az Amerikai Természetrajzi Múzeumban jelentős, ám helytelen koponyarekonstrukciót végeztek. A Deinosuchusszal kapcsolatos ismeretek eddig hiányosak voltak.

A Deinosuchus sokkal nagyobb volt valamennyi modern krokodilfélénél vagy aligátorfélénél, de megjelenése meglehetősen hasonlított kisebb rokonaiéra.

 

Nagy, zúzásra szolgáló fogai voltak, a hátát pedig vastag, félkör alakú bőrcsontok (osteodermák) borították. Fosszíliáit az Egyesült Államok tíz államában, például Texasban, Montanában és a keleti part mentén több helyen is megtalálták. Maradványait Mexikó északi részén szintén felfedezték.

A paleontológusok szerint táplálékforrásokban nem válogató (opportunista) csúcsragadozóként élt, valószínűleg képes volt megölni és elfogyasztani a nagyméretű dinoszauruszokat, emellett pedig feltehetően tengeri teknősökkel, halakkal és más vízi és szárazföldi állatokkal táplálkozott.

 

(Forrás: Quibit.hu; tandfonline.com/)