„Nem mindegy, mi hálózza be az oktatást!” – a világháló, vagy a pókháló.
Ez volt az idei Mentés másként pedagógiai konferencia jelmondata.
Történet
A Mentés másként pedagógia célja, hogy lebontsuk a tévhiteket és újrafogalmazzuk a gyakorlatokat, amelyek ellehetetlenítik egy demokratikus és funkcionális oktatási rendszer létrejöttét. Az áthallásos cím az oktatásban résztvevő minden gyerek bevonását célzó módszerek felkutatására is vonatkozik.
A Mentés másként pedagógia konferencia (2018-2020.) előadásai, műhelyei, a kerekasztal-beszélgetések, a pedagógia tábor (2019.) és könyvbemutatók során (2019.) az oktatási rendszert érintő általános kérdéseket (pedagógusképzés, gyermekszegénység, szociális hátrány, inklúzió, rasszizmus, abúzus) egy-egy gyakorlati támponton, tanítási tapasztalaton, bevált módszeren keresztül közelítjük meg.
A kolozsvári Láthatatlan Kollégium Kortárs Ifjúsági Irodalom műhelyében (BBTE-BTK), 2017-ben kiforrott az első Mentés másként pedagógia konferencia koncepciója: egy dédelgetett ötletből valóság lett.
Az idei, negyedik konferencia témái közül figyelmet érdemel az a megközelítés, ahogyan az iskolai szexuális felvilágosítás kérdéskörét próbálták körüljárni.
A Pedamozi keretében Oláh Judit 2020-ban megjelent, Visszatérés Epipóba című dokumentumfilmjét vetítették le. A film egy diáktáborban történő érzelmi és szexuális abúzusokat dolgoz fel.
,,Az 1980-as évek végén sok magyar fiatal vágyott arra, hogy egy különös nyári táborban tölthesse a vakációt. A táborozás résztvevői ugyanis a szocializmus utolsó napjainak valóságából egy képzeletbeli országba, Epipóba utaztak. A táborvezető a bűvkörébe vonta a gyerekeket, akikre a szerepjátékban titkos nyelv, mágia és varázslat várt. Ám a játékokat megalázás és zaklatás árnyékolta be. A rendező 25 év után találkozik egykori társaival, hogy megértsék Epipo zárt, sötét titkokkal terhelt világát.”
A filmhez szervesen kapcsolódott a László Éva által vezetett műhely, amely a tanár-diák viszonyt, a bántalmazást, a visszaélést, ennek felismerhető jeleiről és a pedagógusok felelősségeiről szólt.
»Romániában az oktatást érintő egyik jelentős kérdés éppen a szexuális nevelést érinti: már több mint egy éve zajlik a közvita, hogy hogyan s miként kerüljön be az általános oktatásba. Az ortodox egyház, illetve a közvélemény egy részének hatására a tantárgyat végül egészségügyi nevelésnek nevezték át, illetve mai napig nem kötelező, hanem szülői kérésre oktatható.
Pedig egy átfogó kötelező szexuális nevelés tantárgyra nagy szükség volna, ha figyelembe vesszük, hogy az Európai Unió tagállamai között Romániában a legmagasabb a kiskorú terhességek száma, a leányanyaság, itt él a legfiatalabb nagymama, illetve négy fiatal közül egy valamilyen nemi betegségben szenved.
„Bármilyen meggyőződésünk legyen a fiatalok szexuális felvilágosításáról, egyszerűen nem tehetünk úgy, mintha a 18 éven aluliakat nem érdekelné a szex és a szexualitás.
Feltehetjük a kérdést, hogy mi károsabb: ha nyíltan beszélünk róla, vagy ha figyelmen kívül hagyjuk a téma jelentőségét.”
A konferencián erről a témáról olyan szakértők tartottak előadást, vezettek műhelyt, mint László Éva (Hol tart most a szexuális nevelés Romániában?), illetve Fejér Ákos (Merünk-e beszélni szexuális témákról?).« (Transindex)
,,Szexuális nevelés: kell, vagy nem?”
És miért igen?
A szexuális nevelés kérdése hagyományosan jelen van a konferencia témái között, mert tudják, hogy a fiataloknak szükségük van a hiteles és szakszerű felvilágosításra, hogy tudatos döntéseket hozhassanak, és hogy megvédhessék magukat, egymást, segítséget kérhessenek, ha szexuális, párkapcsolati stb. visszaélést tapasztalnak.
A konferencia felvezetésével az Erdélyi Magyar televízió is foglalkozott. Pszichológus magyarázta el, miért lenne olyan fontos erről az iskolában is beszélgetni:
A konferencia szervezőinek, előadóinak hozzáállása, aktivitása előmozdíthatja a társadalmi párbeszédet, mert fontos, hogy ebben az égető kérdésről az egész térségben nyílt és őszinte vita alakuljon ki, amely talán gátat vet az ortodox, dogmatikus, szemellenzős megoldásokat erőszakoló politikai döntéseknek, amelyek által a döntéshozók és a mögöttük álló csoportok folyamatosan próbálják nyirbálni a fiatalok jogát saját testük megismeréséhez és egészségük, valamint integritásuk megóvásához.
