A Kepler-űrtávcső a Discovery-program keretében épített űrtávcső. Exobolygók után kutat fedési módszerrel, az égbolt egy előre kiválasztott területén, a Cygnus (Hattyú) és a Lyra (Lant) csillagképek határán. Az 1,4 méter átmérőjű, 95 centiméteres korrekciós lencsével felszerelt, 105 négyzetfokos látómezejű Schmidt-távcsövére szerelt 42 CCD (egyenként 2200×1024 pixel, összesen 95 megapixel felbontással) mintegy 170 ezer, 9-15 magnitúdós fősorozati csillag fényességét méri (mintegy 0,00001 magnitúdós pontossággal), hogy észlelje a fénycsökkenést, amikor egy bolygó elhalad a csillaga előtt. A felfedezhető bolygók legkisebb tömege mintegy 0,5 földtömeg, a csillagtól mért legnagyobb távolságuk 1 CsE.
Óbudai Csillagok 2021 – előadássorozat a Polarisban! Kiss László: A Kepler-űrtávcső 🛰 A Svábhegyi Csillagvizsgáló és a csillagaszat.hu közös médiavállalkozása heti interaktív csillagászati magazinműsor formájában. Kiss László csillagász, Széchenyi-díjas akadémikus, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója fog elkalauzolni minket a csillagok világába. Utazzunk messze képzeletünk és az előadás segítségével, pillantsunk bele a világűr titkaiba mindenki számára érthetően. Tarts velünk Te is! ☝️ ⌛ A program első felében 60 perc szórakoztató stílusú előadás, a második felében az online élő videó nézőinek kérdéseire válaszolunk.
A műsor fő platformja élő adásonként: http://facebook.com/svabhegyicsillagv…
A Kepler elsődleges programjának tervezett időtartama négy év volt, és majdnem pontosan ennyi ideig is tartott. Bár előzetesen lehetett arról hallani, hogy néhány évvel meghosszabbítják majd, a technika ördöge ezt nem engedte. A távcső pontos irányba állását négy lendkerék végezte, és ezek közül három is elegendő volt a pozíció tartásához. Sajnos 2013 tavaszára már a második lendkerék is meghibásodott, a távcső ezzel az eredeti pozíciót képtelen volt tovább tartani. Az elsődleges program lezárult. Mivel a távcső minden egyéb egysége kitűnően működött, lázas nemzetközi „ötletelés” kezdődött, hogy az űrtávcsövet ilyen állapotában hogyan és mire lehetne a leghatékonyabban használni. 2014 tavaszán aztán a mérések újraindultak, most már K2 név alatt. A Kepler ennek során 19 területet mért végig az ekliptika mentén, területenként 70-80 napig. Ekkor már nem elsődlegesen az exobolygók felfedezése volt a cél, hanem egyéb objektumok és jelenségek vizsgálata, egyebek között távoli galaxismagok fényességváltozásának nyomon követése, szupernóvák vizsgálata, illetve a Naprendszer kis égitestjeinek megfigyelése.
