Egyéb kategória Technológia

Spinlaunch – centrifugával az űrbe?

— Önök ismerik a mi feladatunkat, — folytatá az elnök, — arról van szó, hogy egy lövegnek másodperczenkint 12,000 yardnyi * gyorsaságot adjunk. Én hiszem, hogy ez nekünk sikerülni fog. Mindenek előtt vegyük szemügyre az eddig elért gyorsaságokat; Morgan tábornoknak módjában áll, hogy erről minket felvilágosítson.

Kérném a mi érdemes titkárunkat, hogy egy öntött vasból gyártott ágyúnak a súlyát kiszámítani sziveskedjék, a mely 900 láb hosszú, belső átmárője 9 láb és 6 láb vastag falai vannak.

Jules Verne: Utazás a Holdba

Jules Verne, a magyarok Verne Gyulája 1865-ben írta meg az Utazás a Holdba (De la Terre à la Lune, trajet direct en 97 heures 20 minutes) című regényét, és ezzel elindította az irodalmi “űrkorszakot”.

Idén újra előkerült a régi ötlet, de most nem ágyúval szeretnék az űrbe juttatni az embert, hanem egy sokkal csendesebb, környezetkímélőbb centrifugás gyorsítási rendszerrel.

Ahhoz, hogy egy objektumot az űrbe juttassunk, rengeteg energiára van szükség. Ennek forrása valamilyen üzemanyag, melyet jelenleg rakéta formájában csatolunk az űrbe juttatni kívánt dolog mellé, és ennek elégetésével tudjuk biztosítani, hogy a hasznos teher leküzdhesse a Föld gravitációját és a légellenállást.

Egy kaliforniai startup, a Spinlaunch visszatért majdnem a Verne által megálmodott módszerig, de ágyú helyett gyakorlatilag az űrbe centrifugázná az űreszközöket.

Rendszerük alapja egy korong alakú gyorsítóberendezés, rajta egy kürtőszerű toldattal. A szerkezet belsejében vákuum közeli állapot van, hogy a forgást ne akadályozza a légellenállás. A centrifugát egy nagy teljesítményű villanymotor hajtja meg kívülről. A centrifuga karjának végére rögzítik a kilőni kívánt objektumot, ami ez esetben egy hagyományos rakéta, ami majd a kidobás után, kellő magasságba érve gyorsítja tovább az űreszközt..

Ha a rendszer eléri a megfelelő sebességet, egy kioldószerkezet a megfelelő pillanatban elengedi a kilőni kívánt csomagot, és az a magasba szállhat. Így az út legenergiaigényesebb részét elektromos energia felhasználásával teheti meg az űrbe igyekvő objektum.


Sokan kételkednek a megoldás kivitelezhetőségében, de nekik nem árt megemlíteni, hogy a Verne által kitalált ágyús megoldással is sikerült elérni a Kármán-vonalat, sőt jóval magasabb szférákat is elértek így a 1960-as években. (https://telex.hu/eszkombajn/2021/12/02/barbados-project-harp-uragyu-muhold) 1965-ban készült el az a 40 méter hosszú, 200 tonnás ágyúmonstrum, ami a kor legnagyobb tüzérségi lövege lett. Az év végére a projekt során összesen több mint 100 lövedéket juttattak az ionoszféra, nagyjából 80 km-es magasság fölé.

Eközben két másik helyen, a kanadai Quebec mellett, illetve a híres arizonai Yuma lőtéren is felállítottak egy-egy szuperágyút – utóbbiból indították 1966. november 18-án azt a 84 kilós Martlet 2-t, ami a 179 km-es elért magassággal máig fennálló rekordot állított be bármilyen lövedéket nézve.

 

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: