Közösség Oktatás

1420 éve született Nagy Szent Gergely

1420 éve ezen a napon született Nagy Szent Gergely
Jusepe de Ribera festménye

1420 éve ezen a napon született Nagy Szent Gergely, akinek ünnepén a hagyomány szerint a Gergely-járást tartották: Az iskolás gyermekek ezen a napon csapatostul házról házra járva, jelmezbe bújva verbuválták az iskolába a gyerekeket. A katonai toborzás mintájára a szereplők gyakran különféle katonai rangokat viseltek, „szent Gergely vitézeinek” is nevezték őket.

A tudósok, tanárok, tanulók, iskolák, valamint a zene védőszentje lett, s az ő nevére utalnak a gregorián énekek, bár ennek vitatott történelmi alapja. Járványok idején ma is az ő közbenjárásáért fohászkodnak. Az 540–604. között élt római katolikus egyházatyát, Szent Gergelyt 590-ben választották Róma püspökévé. Ő volt az első szerzetes a pápai trónon. Uralkodása alatt arra törekedett, hogy Rómának az V-VI. századi háborúk és a népvándorlás okozta hanyatlását csökkentse, hogy a város gazdasági életét javítsa és az egyházi birtokokon a gazdálkodást újjászervezze. 592–593-ban diplomáciai úton sikerült Rómát megóvnia a longobárdok támadásától. Felvette a máig használatos „servus servorum Dei” (Isten szolgáinak szolgája) címet. Liber regulac pastoralisa évszázadokig a nyugati egyház lelkipásztori gyakorlatának mértékéül szolgált. Egy személyben őt tartják az utolsó ókori, illetve az első középkori pápának.

A Gergely-járás

Közismert volt, de élő gyakorlatát csak a Dunántúlról és palóc vidékekről gyűjtötték. Sok helyütt leegyszerűsödött, s az egykori szereplők közösen énekeltek, csak megkülönböztető öltözékük maradt meg. Maszkjuk jellemző darabjai voltak a csúcsos papírsüveg és a fakard. A Gergely-járás több szövegből összetett énekének legjellegzetesebb darabja a „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján”, „Régi szokás szerint, menjünk Isten szerint iskolába…” kezdetű ének volt. Ezenkívül az énekhez kapcsolódhatott a szereplők tréfás bemutatkozása, továbbá jókívánságmondókák és tréfás adomány kérés (pl. latinnal kevert szöveggel) stb.

A szokás egyik célja éppen az adománygyűjtés volt a tanítónak; sok helyütt díjlevélben is biztosították számára. A természetbeni adományokból (lencse, bab, borsó, kolbász, szalonna, zsír, tojás) megvendégelte a köszöntőket. Az adományok gyűjtését Kosárhordónak, Nyársasnak nevezett szereplők végezték.

A szokás

iskolai ünnepségben gyökerezik, amelyet IV. Gergely pápa rendelt el 830-ban I. Szent Gergely tiszteletére. Magyarország területén való ünneplésének kezdeteire nincsenek pontos adataink. Ács Mihály énekeskönyvében (Zöngedező mennyei kar…, Lőcse, 1696) az említett ének szerepel. A tanítók egyéni leleményei is alakították a szokást (pl. Kecskemét Sámuel ref. kántortanítótól a Gömör megyei Simonyiból kéziratban fennmaradtak a tanítványaival 1817–26 között előadott változatok).

Rokon szokás a → Balázs-járással. A kutatás mindkettőt szláv eredetűnek tartja, a Balázs-járás szokása azonban később közvetítődött hozzánk, s nagy hatást gyakorolt a már ismert Gergely-járásra. A Dunántúlról fennmaradt a szokás egyházi tiltása is 1756-ból, az „ocsmány énekek és bohócos ugrándozás” miatt.

__________
Kodály Zoltán: Gergely-járás. A nyíregyházi Cantemus kórust Szabó Dénes vezényli.

__________
Hallották már kínai gyerekek előadásában? Íme – The Greeners’ Sound 衝出世界 2014 • World Choir Games Pre-Tour Concert @ 30-06-2014
Guest Performer: WYK & WYHK Junior Choir

_________
A besnyői iskola 4. osztályos tanulóinak előadása 2016 márciusában:

__________
Kodály-Zoltán: Gergely-járás • A felvétel Grazban, a World Choir Games elnevezésű kórusolimpia folklór döntőjében készült 2008-ban. A szolnoki Kodály Zoltán Gyermekkórust Juhászné Zsákai Katalin vezényli; koreográfus: Benkéné Speck Julianna.

Irodalom: Jeles Napok (A Magyar Népzene Tára, II., Bp., 1953); Dunántúli gyűjtés (gyűjtötte és szerk. Sebestyén Gyula, MNGy, VIII. Bp., 1906); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Papp József: Régi Gergelynapi játékok (Ethn., 1903); Égető Melinda: Gergelyjárási ének és János napi köszöntő a XVIII. századból (Ethn., 1969).