Egyéb kategória

240 éve született Kőrösi Csoma Sándor

Kőrösi Csoma Sándor
Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós. Boldogfai Farkas Imre rajza (Fotó: MTI/Reprodukció/Schichmann Béla)

Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát.

Csoma 1799-ben kezdte meg alsóbb osztályos tanulmányait, melynek során elsajátította a latint és a görögöt. Az ingyenes oktatásban részesülő diákok, az ún. gratisták kemény, kétkezi munkával fizették meg ezt a kollégiumnak. Bár Csoma családja nem tartozott a szegényebbek közé, mégis saját magának kellett gondoskodnia megélhetéséről, amit iskolatársai mellett szolgadiákként, illetve a szünidőben Szászvárosban folytatott tanítói munkájából fedezett.

Huszonkét évesen, sikeres vizsgákat téve, felsőbb osztályba lépett, s a kollégium megbecsült polgára, úgynevezett akademita vagy patrícius lett. Kiváló tanulmányi eredményének köszönhetően anyagi helyzete is javult, elnyerte a hercegi ösztöndíjat, ún. principista lett, s megtették az alsóbb osztályok tanárává is. „Akadémiai” tanulmányait hét éven át folytatta, ebből három évig filozófiát, négy évig teológiát tanult. Minden bizonnyal ekkor ismerkedett meg a magyarság őstörténetére vonatkozó különféle elméletekkel, melyek közül a hun-avar-magyar rokonságnak és az akkoriban népszerű ujgur eredetnek tanárai között is akadtak lelkes hívei. Vélhetően a tőlük szerzett történeti és földrajzi ismereteknek köszönhető, hogy amikor Kőrösi elindult a magyarok őshazáját és a ‘hátramaradt magyarokat’ megkeresni, úgy vélte, azokra valahol Közép-Ázsiában, illetve az ujgurok között bukkanhat rá.

Ami Csoma nyelvismereteit illeti, a már említett latinon, görögön kívül a hébert is megismerte, illetve a modern európai nyelvek közül a franciát, valamint a környékbeli szászok és románok nyelvét. 1814-ben fejezte be felsőbb osztályos tanulmányait, s még egy évig, mint a hallgatók megválasztott testületének vezetője Nagyenyeden maradt.

Kőrösi Csoma Sándor
Kőrösi Csoma Sándor-emléksztúpa Taron Készítette: Várkonyi Tibor
Készítette: Amitabha Gupta - A feltöltő saját munkája, CC BY 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=133735694
Kőrösi Csoma Sándor sírja Dardzsilingben Készítette: Amitabha Gupta

1815-ben elnyerte a kollégium ún. „angol ösztöndíját”, melynek keretén belül a következő év januárjában Göttingenbe ment, hogy tanulmányait ott folytassa tovább. Az egyetem a maga nemzetközi hírű professzoraival és gazdag könyvtárával kitűnő lehetőséget nyújtott Csoma számára, hogy ismereteit bővíthesse. Ráadásul, a gyarmatbirodalmak terjeszkedésének és az egyre szaporodó tudományos indíttatású ill. kalandor utazóknak köszönhetően a Kelet-kutatás ekkortájt vált önálló egyetemei stúdiummá, amelynek Göttingenben több jeles képviselője is volt.

Egyikük, a híres bibliakutató és orientalista Johann Gotfried Eichhorn volt az, aki a Nagyenyedről érkezett diákok ügyeivel foglalkozott. Csoma tőle tanult arabul és törökül, s ő volt az, aki a magyarok eredete kapcsán felhívta Csoma figyelmét az arab történeti források fontosságára.

Később, amikor útra indul keletre, hogy először az arab krónikákat tanulmányozza Konstantinápolyban, vélhetően az Eichhorntól kapott információk vezetik.

Göttingenben találkozott ismét a még Nagyenyeden megismert ujgur elmélettel, amelynek új változatát egy másik professzora, szintén a kor neves orientalistája, Julius Heinrich Klaproth dolgozta ki, aki szerint minden ugor/ogur nép, köztük a magyar, az ujgurral rokon.

Kőrösi Csoma Sándor a magyar őshaza felfedezőjeként nem írhatta be magát a tudomány történetébe; úgy szerepel ott, mint egy ismeretlen kultúra feltárója, és egy új tudományág, a tibetisztika megalapítója. Így szerzett végül elismerést magának, s egy kicsit talán ezen keresztül az egész magyarságnak is.

  • 1819 az 1. útja: Zágráb, Törökország, Irán, Afganisztán, India, NY-Tibet. Tibetből anyagi nehézségek miatt visszafordult. Ekkor találkozott W. Moorcroft angol utazóval, aki a tibeti nyelvkutatásra terelte figyelmét.
  • 1823–29: A Ladákh Zanszkár tartományi Zaraigla Láma Kolostorban teremtette meg a tibeti nyelvészet alapjait (40 ezer szó).
  • 1825–26: Tetha, Zanszkári falu és Phuktali Lámakolostor
  • 1827–30: Kanam, tibeti nyelvtan, tibeti angol szótár megírása
  • 1830: Bengáli Ázsiai Társaság meghívására Calcuttába érkezik
  • 1834: megjelenik 2 műve
  • 1837: újra Calcutta: Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárosa lett, szójegyzéket készített 16 európai és keleti nyelven.
  • 1842: Az eredeti célját követve Nagy-Tibet felé indult, terai vidékén maláriában meghalt (Április 11. Darjeeling, India ). Asietic Society emlékoszlopot emelt a sírjára.
  • 1967: A Magyar Földrajzi Társaság halálának 125. évfordulójára négy évenként kiosztásra kerülo Korösi Csoma Sándor emlékérmet alapított.

Emlékét szülőföldjén a Kőrösi Csoma Egyesület őrzi.

Nevét számos oktatási intézmény felvette szerte a nagyvilágban. A diaszpóra magyarságát segítő Kőrösi Csoma Sándor Program is az ő nevét viseli.

Kapcsolódó:

Tisztelet Kőrösinek

Zichó Viktor kerékpárral és gyalogosan járta végig Kőrösi Csoma Sándor útját. Az expedíció a sok nehézség ellenére egy életre szóló élményt és tapasztalatot jelentett a 27 éves komáromi férfi számára. (Forrás: KTV, szerk.: Kánya Nikoletta, op.: Molnár László)