Hoff Miklós (Nicholas Hoff), akinek sikerült

Tudtad, hogy a repülőgépek vékonyfalú szerkezete Hoff Miklós magyar gépészmérnök, fizikus, repülőgéptervező, egyetemi tanár fejlesztése? Az ő tervei alapján gyártott úgynevezett vékonyfalú szerkezetet több katonai és polgári repülőgép építésénél alkalmazták, de felhasználták atom-tengeralattjáró és az Apollo űrhajó készítésekor is.

120 éve született Hoff Miklós (Nicholas Hoff • Magyaróvár, 1906. január 3. – Stanford, Kalifornia, 1997. augusztus 4.).

A budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt, gépészmérnöki diplomáját a zürichi egyetemen szerezte. Budapesten a Weiss Manfréd Műveknél repülőgép tervezéssel foglalkozott. 1939-ben az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt ki. Tanulmányait a Stanford Egyetemen folytatta. 1957-ben ezen az egyetemen megszervezte az aeronautikai tanszéket, amely az ország egyik legkiválóbb ilyen tanszéke lett. Hoff Miklós, mint az aeronautika és asztronautika professzora, munkássága során érdemeket szerzett a mind nagyobb sebességű repülőgépek számára készült alumínium szerkezetek fejlesztésében. Eredményeit az űrhajózásban is alkalmazták. Számos amerikai tudományos szervezetnek, intézetnek volt a tagja, több kitüntetést kapott. 1986-ban az MTA tiszteletbeli tagjává választották.

Az általa kifejlesztett vékonyfalú szerkezeteket alkalmazzák világszerte a repülőgépek, űrrakéták, tengeralattjárók építésénél.

Apja Hoff Mór orvos, fogorvos, aki a korabeli Magyaróvár legmodernebb fogorvosi rendelőjét mondhatta magáénak. Édesanyja Meller Lenke. 1914-ben költöztek Budapestre, ahol iskolatársai voltak Teller Ede, Kármán Tódor, Wigner Jenő, Szilárd Leó, Neumann János.

Tevékenyen részt vett a WM–15 (futárgép), WM–16 Budapest (felderítőgép), WM–20 (kétfedelű gyakorlógép) és WM–21 Sólyom (közel-felderítőgép) típusok tervezésében. 1938-ban meghívták Amerikába, hogy kísérleteket végezzen. A II. világháború kitörése miatt nem tért haza.

1939-ben a kaliforniai Stanford Egyetemen folytatta tanulmányait a szerkezeti stabilitás témakörében. 1940–1957 között Brooklynban a Politechnikai Intézet tanára, majd professzora. 1942-ben doktorált. 1957 végén létrehozták a Stanford Egyetem Aeronautikai és Asztronautikai Intézetét.

Az intézet létrehozásával megbízott Frederick Terman, a Stanford igazgatója Amerika legnagyobb tekintélynek örvendő aeronautikusához, Kármán Tódorhoz fordult tanácsért: vajon kit javasolna az intézet vezető posztjára?
– Hoff Miklóst, ki mást? – felelte Kármán olyan hangsúllyal, mintha ennél kézenfekvőbb dolog nem is lenne a világon. Ezek után Hoff Miklós került a később világhírűvé váló intézet élére, mely tisztséget egészen 1971-ig, nyugalomba vonulásáig töltötte be. Utódja a szintén magyar Springer György lett.

Repülőgépek szerkezeti elemeinek mechanikai szilárdságával, hajlításokkal, feszültségekkel, rezgésekkel szemben bekövetkező változásokkal foglalkozott. Kutatásai ezen a területen a világon egyedülálló eredményeket hoztak. Munkássága során érdemeket szerzett a nagy sebességű repülőgépek számára készült alumínium-szerkezetek fejlesztésében. A tervei alapján készültek a repülőgépek úgynevezett vékonyfalú szerkezetei. Így pl. az Appollo űrhajóé is.

Az 1956-ban megjelent Szerkezetek elemzése (The Analysys of Structures) című művét alapműnek tekintik szakmai körökben, és ma is tankönyvként használják az egyetemeken.

Hoff Miklós kimagasló tudományos tevékenységéért a legmagasabb szakmai elismeréseket érdemelte ki, és gyakorlatilag minden fontos díjat elnyert.

Tagja volt az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának, a Magyar Tudományos Akadémiának, az Amerikai Légierő Vezérkara Tudományos Tanácsadó Testületének, a NATO Aeronautikai Kutatási-Fejlesztési Tanácsadó Bizottságának. Tudományos tanácsadója volt a NASA-nak, tagja volt az Amerikai Nemzeti Mérnökakadémiának és 1979–80 között az Amerikai Mechanikai Akadémia elnöki tisztét is betöltötte. Megkapta a New York Tudományos Akadémia Laskowitz-érmét, az Amerikai Aeronautikai és Asztronautikai Intézet Pendray-díját és Guggenheim-érmét, mert „egész életében kiváló mérnökként és tanárként hozzájárult aeronautikai szerkezetek tervezésének elméletéhez és gyakorlatához”.