Rianások, láthatatlan veszélyek a jég alatt

A téli hónapokban befagyott tavak, holtágak és kisebb állóvizek sokak számára csábító célpontok: korcsolyázásra, sétára vagy akár horgászatra is alkalmasnak tűnnek. A jég felszíne azonban csalóka lehet. Az egyik legveszélyesebb jelenség, amellyel ilyenkor találkozhatunk, a rianás – vagyis a jég hirtelen keletkező repedése, törése –, amely akár életveszélyes helyzetet is teremthet.

Mi az a rianás, és hogyan alakul ki?

A rianás a jégtakaróban keletkező hosszanti vagy keresztirányú repedés, amely gyakran hirtelen, figyelmeztetés nélkül jelenik meg. Kialakulásának oka elsősorban a hőmérséklet-ingadozás. A jég nappal a napsütés hatására kitágul, éjszaka pedig az erős lehűlés miatt összehúzódik. Ez a folyamatos mozgás belső feszültséget hoz létre, amely egy ponton repedéshez vezet.

Rianás keletkezhet szél hatására, amely mozgásba hozza a jégtáblákat, vízszintváltozás miatt, például zsilipelés vagy csapadék hatására, és terhelés következtében, amikor több ember, jármű vagy nagyobb tömeg nehezedik a jégre.

Fontos tudni, hogy a rianások nem kizárólag nagy tavakon jelennek meg: kisebb tavakon, bányatavakon és horgásztavakon is előfordulhatnak.

Miért különösen veszélyesek?

A rianások legnagyobb veszélye az, hogy nehezen észrevehetők. Friss hó vagy gyenge fényviszonyok esetén a repedés szinte láthatatlanná válik. Előfordul, hogy a jég felszíne egyben marad, de alatta már megindult a törés, így az érintett terület teherbírása jelentősen csökken.

Különösen kockázatos azért, mert a rianás mentén a jég sokkal vékonyabb, ráadásul  törés hirtelen továbbnyílhat vagy a víz felnyomulhat a felszínre, eláztatva a jeget, ami tovább gyengíti azt.

Egy ember súlya is elegendő lehet ahhoz, hogy a rianás mentén a jég beszakadjon.

Hogyan ismerhető fel a rianás?

A rianás jelei közé tartozik a hosszú, gyakran több tíz vagy akár több száz méteres repedés vagy az, ha sötétebb vonalat látni a jégen. Az is lehet, hogy a rianás környékén a víz megjelenik a felszínen. Különösen veszélyes helyen járunk, ha recsegő, ropogó hangokat hallunk a jégből.

Ha ilyen jeleket tapasztalunk, azonnal hagyjuk el a területet.

Mit tegyünk, ha rianás közelébe kerülünk?

Ha észrevesszük, hogy rianás közelében tartózkodunk:

1. Ne közelítsük meg! Tartsunk legalább több méteres távolságot.
2. Ne fussunk! A hirtelen mozgás növeli a terhelést.
3. Lassan, csúsztatva lépjünk vissza arra az irányra, ahonnan érkeztünk.
4. Ha bizonytalan a jég, feküdjünk hasra, így eloszlik a testsúly.
5. Figyelmeztessünk másokat is a veszélyre.

Mit tegyünk, ha beszakad a jég?

Ha valaki rianás mentén a vízbe esik:

• próbáljon nyugodt maradni, ne kapálózzon,
• könyökölve támaszkodjon a jég szélére,
• csúszva, hason fekve próbáljon kimászni arra az oldalra, ahonnan érkezett,
• miután kikerült, ne álljon fel, hanem kússzon legalább 10–15 métert.

Ha más esik bajba:

• ne menjünk közel a töréshez,
• használjunk botot, sálat, kötelet vagy hosszú ágat,
• azonnal hívjunk segítséget.

A megelőzés a legfontosabb

Soha ne lépjünk jégre, ha nem ismert a jég vastagsága. Nagy vízfelületen nincs hivatalos tájékoztatás a jég biztonságáról vagy éppen enyhe az időjárás esetleg olvadás zajlik.

A befagyott állóvizek szépsége sokakat vonz, de a rianások emlékeztetnek arra, hogy a természet télen is kiszámíthatatlan. Egy kis elővigyázatosság és odafigyelés életet menthet.