215 éve született Kriza János néprajzkutató, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1841), a Kisfaludy Társaság rendes (1863) tagja. Unitárius lelkész, erdélyi unitárius püspök 1861-től haláláig.

Tanulmányait 1820-ban a torockói algimnáziumban kezdte. A felsőbb osztályokat 1825-től Székelykeresztúron, majd 1829-től Kolozsváron végezte, ahol 1833-ban bölcseletet és teológiát hallgatott. 1833-tól 1835-ig a kor szokása szerint jogi stúdiumokra is járt. Megtanult németül, angolul és franciául. Aktív résztvevője volt az 1830-as években alakult kollégiumi olvasótársaságnak, és Szentiváni Mihállyal közösen elindította a Viola, majd később a Remény című folyóiratot.

1835-ben a kolozsvári unitárius egyház lelkészévé választották, de hittudományi képzettségének elmélyítése végett két évre külföldi egyetemekre küldték. Berlinben főleg bölcseleti és hitoktatói tanulmányait folytatta, de emellett a nyelvészettel is előszeretettel foglalkozott. 1837 nyarán tért vissza, ám egészségi állapota, máj- és lépbetegsége miatt csak a borszéki fürdőn töltött két hónap után foglalhatta el papi hivatalát, egyúttal a főiskola tanára volt. Az 1840. évi bölöni zsinaton szentelték fel, majd 1861. július 1-jén a tordai zsinaton püspöknek választották.

Első versei az Athenaeum és a Remény (1839) című zsebkönyvben jelentek meg. Költeményeiben többnyire a vidéki nép életét és mindennapjait énekelte meg, több szerelmes verse szinte népdalként vált ismertté, míg katonadalai a székely nép melankolikus érzésvilágát tükrözték. Egyházi hivatala azonban egyre inkább elvonta a költészettől, 1843-tól szabad idejében a székely népköltészet gyűjtésével foglalkozott. Gyűjteményes kötete kiadására 1843-ban előfizetést is hirdetett, de nem talált pártolókra, így Erdélyi János népköltési gyűjteményéé lett az elsőbbség. Kriza munkája csak 1863-ban látott napvilágot Vadrózsák címmel, gróf Mikó Imre költségén. Gyűjteménye az első modern szemléletű magyar népköltészeti kiadvány, korszakalkotó jelentőségű a magyar népköltészet feltárásában. Több évtizedig kutatta és gyűjtötte ezeket az értékeket, amelyhez hasonlót utódai közül senkinek nem sikerült találnia.

A Keresztyén Magvető című folyóirat alapító szerkesztője volt 1861-től.

A Magyar Tudományos Akadémia 1841. szeptember 3-án levelező tagjának választotta. 1863-ban a Kisfaludy Társaság rendes tagja lett.